Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1981
Kodolányi Gyula Budapesten született, 1942-ben, s 1966-ban szerzett angol tanári diplomát az ELTE bölcsészkarán, amelynek angol tanszéke lett időközben a munkahelye is. Verseivel szinte valamennyi irodalmi folyóiratunk hasábjain évek óta jelen van, de kötete - az Alföldben, a Hídban, a Mozgó Világban, a Tiszatájban, az Új Írásban vagy a Szép versek antológiában megjelent versekhez képest - szigorú válogatás egy üdvös és elemző racionalizmussal fegyelmezett, de alapján romantikus ihlet ösztönzéseinek engedelmeskedő modern költői magatartás kifejezése érdekében. Az esztétika egyik - manapság divatos - hasonlata értelmében a köznyelv "sima fehér ablaküveg", amely akadálytalan-könnyed rálátást enged a dolgok köznapi jelentésére, a költészet nyelve viszont "színes, mintás üveg", amely elsősorban és mindenekfelett önmagát tolja a tekintet elé. E kötet olvasója tapasztalni fogja, hogy Kodolányi Gyula versei nem az ilyenfajta metaforikus én-líra felé törekszenek. E versek írója, mint megannyi, 20. századi költő-társa, már nem hisz abban, hogy a hagyományos lírai önmegvalósítás révén előálló költői személyiség alfája és ómegája lehet a versnek. Az ő számára éppenséggel egy másik személyiségnek a maszkja teremti meg az "üveg" - a költői nyelv - színeit és mintázatát, akinek a képzelt-feltételezett nézőpontjából elmondja a saját, szemérmesen-fátyolozott látomását a világról. Kodolányi Gyula számára ebben a kötetben az egyik maszk: Noah Webster, a múlt századi amerikai "Czuczor-Fogarasi"; a nevezetes, máig élő és forgalomban levő, s kiadásról kiadásra, a kor szükségletei, nyelvi állapotváltozásai szerint folyton bővülő Webster-szótár atyja, aki - a költő vallomása szerint - "bár történelmi alak, de eléggé távoli, ismeretlen életű ahhoz, hogy azt képzeljem belé, ami megtörténhetett volna, megtörténhetne, s nap mint nap meg is történik. Egyénisége, története befejezetlen, nyitott" - mint a szótár, tehetnénk hozzá, amit létrehozott. - a kötet természetesen mást is tartalmaz: a Dalok ciklus például szinte ómódian klasszikus formában írt verseket, s ennek mintegy ellentéteként az Új világ című hosszú vers a vázlatszerűséget, a "Stichwort-töredezettséget" emeli eredeti fénytörésű lírai formává. Mit nevezhetünk mindebben romantikusnak? A kötetben megvalósuló, sokféle kísérlethez és vállalkozáshoz tapadó, titkos költői reményt; azt, hogy talán éppen ezen a látszólag kerülő úton lehet visszalopni a lírába az ősi ihlet jogát, amely egyébként nem kis részt a modern líra gyakorlata miatt illant el napjaink költészetéből.
