tag:blogger.com,1999:blog-62177877338144055702024-03-14T15:32:31.141+01:00Kodolányi Gyula honlapjakgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comBlogger20125tag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-56003143889449260262014-11-22T17:47:00.001+01:002014-11-24T18:05:45.672+01:00"Az élet ízei" - Beszélgetés a pátyi irodalmi klubban<span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;">A következő felvétel a Pátyi Könyvtár Irodalmi Klubjában készült 2014. november 10-én, "Az élet ízei" sorozat keretében. Kodolányi Gyulával Molnár Krisztina Rita beszélget.</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/QAVQZU5Yfkk?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=QAVQZU5Yfkk&feature=share" target="_blank">https://www.youtube.com/watch?<wbr></wbr>v=QAVQZU5Yfkk&feature=share</a></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-84117940165414218642014-06-13T09:04:00.000+02:002014-11-30T09:09:06.297+01:00 MMA székfoglaló előadás<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #9fc5e8;">2014. júniusában került sor Kodolányi Gyula MMA székfoglaló előadására, <i>Üzenetek W.Sh-től - Változatok/Improvizációk William Shakespeare szonettjeire</i> címmel. A rendezvényen készült képek közül</span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #9fc5e8;"> most bemutatunk néhányat</span></span><span style="font-size: large;"><span style="color: #9fc5e8;">.</span></span></span></div>
<span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #9fc5e8;"><br /></span></span></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB5738mUYwBmx7mzLoB9KnXNOUURxaLEqq_Nshc6IRYm9slgFZr5K79nOEAe4_CJ5HOUOs3yShVkHKpvGIU6ZxtLFGykvzYbHlM4cJ8CITQksTWh6I7igoW_GwekTIQrZyZn4hD8tS31I/s1600/_MG_1773.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB5738mUYwBmx7mzLoB9KnXNOUURxaLEqq_Nshc6IRYm9slgFZr5K79nOEAe4_CJ5HOUOs3yShVkHKpvGIU6ZxtLFGykvzYbHlM4cJ8CITQksTWh6I7igoW_GwekTIQrZyZn4hD8tS31I/s1600/_MG_1773.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQCbgkqlb8jTcP1fdbc242a5oaCOx5Ohw_hKHenBfVhDxdYGXrxe8jApywhyphenhyphen3j8K6MJO8FhjvGK1EDXW8lu5e_trClbmNxyYMVk2jwkpE5arJ79UCghUgwluGHn5qcjXkOH4X3DJaY0UM/s1600/_MG_1777.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQCbgkqlb8jTcP1fdbc242a5oaCOx5Ohw_hKHenBfVhDxdYGXrxe8jApywhyphenhyphen3j8K6MJO8FhjvGK1EDXW8lu5e_trClbmNxyYMVk2jwkpE5arJ79UCghUgwluGHn5qcjXkOH4X3DJaY0UM/s1600/_MG_1777.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9NZFQKWSEEQqpc2Lc_RuxtpspzIWskxi5gs5p4j4R14-1dBo_Hc3_fztKNImjMzmCEhDYIx6R56REEZny_V7Fuh0YyzsQEni9qIZaoAHcgpSA2g7VhXcfA0CjT3whDrShd-GYtUEAibE/s1600/_MG_1778.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9NZFQKWSEEQqpc2Lc_RuxtpspzIWskxi5gs5p4j4R14-1dBo_Hc3_fztKNImjMzmCEhDYIx6R56REEZny_V7Fuh0YyzsQEni9qIZaoAHcgpSA2g7VhXcfA0CjT3whDrShd-GYtUEAibE/s1600/_MG_1778.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFXZe5qsKgCYMcRyljwWp68q74s170GsxVc6hI9aSleUBMKa2FS0Vsl8iJzCcRTkLplBKYfj5N64DbMjj9Rs_4pvzLFV5aOebiRvDiaLU_AuhCpElPqyJPz3GY5Vzd9-g2eHLlukWST1Y/s1600/_MG_1784.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFXZe5qsKgCYMcRyljwWp68q74s170GsxVc6hI9aSleUBMKa2FS0Vsl8iJzCcRTkLplBKYfj5N64DbMjj9Rs_4pvzLFV5aOebiRvDiaLU_AuhCpElPqyJPz3GY5Vzd9-g2eHLlukWST1Y/s1600/_MG_1784.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJwTn3FZzlQE-2JnWzHpJyrn23fxUhtIwyrjPcwqG9a0iYAJ8yMowzWxeaEqn4MXcr8geiSlGNNVQnxRFLIRcSnKzfp-tp7E0llZ8gfv4C_SUudYhEIlsPBNZSNhrq11qr0xw5VE4Crrw/s1600/_MG_1787.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJwTn3FZzlQE-2JnWzHpJyrn23fxUhtIwyrjPcwqG9a0iYAJ8yMowzWxeaEqn4MXcr8geiSlGNNVQnxRFLIRcSnKzfp-tp7E0llZ8gfv4C_SUudYhEIlsPBNZSNhrq11qr0xw5VE4Crrw/s1600/_MG_1787.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJyS5Zn_P8DFwtQ6AbeO8AKweaydlp3AqFF19vZMtzOJVTBBlmP8SAXbxgspnbTnXYNH0On85rtR5yScveG2_98kGuWLxXzGIWcbfYe0ivGAlzR30d3hzz6mCbONLNXOhN9yXT-lo_y0c/s1600/_MG_1790.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJyS5Zn_P8DFwtQ6AbeO8AKweaydlp3AqFF19vZMtzOJVTBBlmP8SAXbxgspnbTnXYNH0On85rtR5yScveG2_98kGuWLxXzGIWcbfYe0ivGAlzR30d3hzz6mCbONLNXOhN9yXT-lo_y0c/s1600/_MG_1790.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #9fc5e8;"><br /></span></span></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-31158392513191743072014-04-23T23:14:00.000+02:002014-11-23T23:24:14.979+01:00Beszélgetés Kodolányi Gyulával - 2014. február<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">A <i>Magyar Napló</i> 2014. áprilisi számában </span><span style="line-height: 107%;">Kodolányi Gyulával Gróh Gáspár
beszélgetett</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">(<i>Magyar Napló</i> 2014. április, 56-57. oldal)</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><b><span style="line-height: 107%;">Gróh
Gáspár</span></b><span style="line-height: 107%;"> − Azon tűnődtem, hogy hogy lehet ezt a történetet
elkezdeni, hiszen nem a gyermekkorral kell, hanem az írói életúttal, de azért
az mégis a gyermekkorban kezdődik és ahogyan a 19. században mindenki
1848-49-hez tájolta be magát, úgy a 20. századi, a mi korunk emberei 1956-hoz.
Ráadásul akkor azért már nyilván a világot alaposan látó gimnazista voltál, és
úgy gondolom, hogy aki ezt megélte, annak kivétel nélkül sorsfordító élmény
volt.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><b><span style="line-height: 107%;">Kodolányi
Gyula</span></b><span style="line-height: 107%;"> − Jellemző az egész alkatomra és életpályámra, hogy
egyfelől mindig volt bennem valamilyen komolyság és szellemi koraérettség,
másfelől mindig volt . késve értem, kivéve a házasságot. Érzékeltem a politikai
valóságot, de a gyermek felfokozott fantáziájával és szorongásával, amelyre a
kor elég okot adott. Amikor a Mindszenty per folyt, én hat-hét éves voltam, és
anyám éppen kinyitott egy nagy ágyat, hogy nagytakarítást rendezzen, miközben
hallgattuk a közvetítést a perről. Én titokban rettegve kémleltem, hogy nincs-e
egy kis rádióleadó elrejtve az ágyunkban, mint ahogy az „imperialista
összeesküvőknél” volt az szokás. Mert apám „rádiós” volt, elektronikai
mérnökként ő vezette a Magyar Rádió
műsorszóró rendszerének újjáépítését és továbbfejlesztését a háború után. De
azt is jól tudtam, hogy ízig-vérig „reakciós” ember. Rettegtem, mert apám állandóan és hangosan hallgatta a <i>Szabad Európá</i>t és a <i>BBC</i>-t Azt már máshol
elmondtam, hogy ő rejtette el a lakihegyi tartalék adót nagybátyám, Kodolányi
János útmutatása szerint a Bakonyban, kollégái segítségével, amikor a nácik
elrendelték a felrobbantását a front közeledtekor, s ezzel az újra összeszerelt
adóval indult meg az országos rádióadás 1945-ben. Ő úgy csinálta végig ezt a
többéves adóállomás-építési projektet, hogy
közben egyszer lecsukták a Standard per nyomozása kapcsán vizsgálati
fogságra, és csak azért engedték ki hetek után, mert a mérnök kollegái, akik
közt volt régi kommunista, azt mondták Gerő Ernőnek, aki akkor ujjáépítési
miniszter volt, de valójában a rendszer második legerősebb embere, hogy nem
tudják végigvinni a munkát Apám szakmai tudása nélkül. Úgyhogy a
perkoncepcióból akkor őt, gondolom, kitörölték az ÁVÓ-n. Szüleim a véleményüket
a Rákosi-rendszerről világosan jelezték nekünk – Apám egy-egy szavával,
fintorával, Anyám egy-egy legyintéssel. S persze halottuk az utcán, pajtásaink
közt a Rákosi-vicceket, rigmusokat. „Megnyertük a széncsatát, bezárták az
iskolát.” </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">1956 október 23-ára térve
néhány osztálytársam, mint például Vasy Géza, tudta, hogy most valami nagyon
fontos dolog fog történni és elmentek az egyetemisták tüntetésére - én nem éltem annyira együtt a
napi történésekkel. A forradalom során később is eredményesen tudtak
visszatartani apámék attól, hogy elmenjek megnézni a harcokat. Azért egyszer
majdnem lelőttek, mert ahogyan Kas Iván barátom elevenítette föl nemrég, a
harcok szünetében elmentünk kenyérért egyszer hárman, Angyal Jánossal, a
későbbi parodistával, aki felettünk lakott a Kanizsai utca 35-ben. Úgy hírlett,
hogy a Körtér közelében egy pékségben árusítanak kenyeret, és így elengedtek
bennünket otthonról. Ahogy a Fadrusz utcából kifordultunk a Bartók Béla útra,
hirtelen mint a kavicsok, úgy pattogtak körülöttünk a járdán a golyók. Ez volt
az az idő, amikor az ávósok cirkáló autókból – mentőautókból is - rálőttek a
kenyérért sorban álló emberekre. Még nem is fogtam föl, s meg is halhattam
volna ott, alig tizenöt évesen. Volt pajtásom, aki a harcokban elesett. Úgy
éltem én a forradalmat át, mint ahogyan a magyarok többsége, nagyon nagy
reménykedéssel. Életem meghatározó élménye maradt. Kisétáltunk szüleinkkel a
Körtérre amikor eljött az a néhány napnyi felszabadult, békés időszak, amikor a
falak tele voltak röplapokkal, számtalan új újság jelent meg, és őrizetlen
perselyekbe, nyitott kosarakba gyűjtötték a pénzt az elesettek családjának.
Akkor olyan volt a Körtérnél a hangulat mint egy búcsúban, mindenki felszabadult
volt, és az emberekben túláradt a szeretet. Aztán következett november negyedike hajnala. A Bartók Béla
úton, a mi irányunkból özönlöttek be a szovjet tankok a Petőfi laktanya felől,
rengtek a falak az óvóhelyen az ágyúlövésektől. Később tudtam meg, hogy apám el
akart menni velünk Amerikába. Ő akkor még nagyon fiatal volt, 45 éves mérnök, a
szakmájában nagyon elismert, és jó nemzetközi kapcsolatai voltak. De anyám nem
volt hajlandó elmenni a négy gyermekkel, márpedig ő igen erős akaratú ember
volt. Ez döntött. Mind a kettőjükben nagyon erős volt a magyar érzés és a
hovatartozás érzése, de talán így volt törvényszerű: a férfi vállalja a
kalandot, a nő mindig a földön is áll. Aztán végigéltük a megfélemlítés éveit,
amelyek ott, a Lágymányoson, nagyon súlyosak voltak, és groteszkek is. Egyik
szórakozásunk az volt, hogy a régi típusú, nyitott perronos villamosokról menet
közben föl-le ugráltunk. Egyszer leugrottam a 18-as villamos lépcsőjéről, még
mielőtt megállt volna a Bartók Béla úton a Gárdonyi szobornál, és ott termett
két rendőr, bevittek a kapualjba, ott tuszkolgattak és azt üvöltözték, hogy
ellenforradalmár vagyok. Egyébiránt a kettős nyelv korszakában nőttünk fel, és
ennek tökéletesen tudatában voltunk. Jól tudtuk használni, több-kevesebb
megalkuvással és rezzenéstelen szerepjátszással a nyelv hivatalos változatát,
ha kellett. Még a legegyszerűbb osztálytársaim is. A József Attila Gimnázium
olyan iskola volt, ahol a KISZ megalakulásának évében összesen 17-en léptek be
a KISZ-be a jó 600 diák közül. És én egyetlen egyszer sem mondtam a
forradalomra senki kedvéért az egész Kádár-korszakban, hogy ellenforradalom.
Ehhez nagy higgadtság kellett. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G.− Neked voltak kiváló
osztály- és iskolatársaid is.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Sok tehetséges
ember tanult ebben a gimnáziumban, későbbi neves zenészek, szinészek, sportolók
és tudósok. Reál osztályba jártam és mérnök és matematikus beállítású volt az
osztálytársaim többsége, és ők a maguk pályáján nagyon szép karriert futottak
később be. De általában nagyon tisztességes, hallatlanul jó értékrendű osztály
volt ez, s azt hiszem, ez jellemző volt az egész akkori József Attila
Gimnáziumra. Két elemből tevődött össze a diákság, a nagyon konokul
rendszerellenes lágymányosi középosztályból és a kelenföldi, albertfalvai
vagányokból. Ezek munkásgyerekek voltak, de épp úgy utálták a bolsevik
rendszert, mint mi lágymányosiak. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G.− Ez még mindig nem
irodalmi élmény, bár katartikus élmény, megrendítő élmény, ami nélkülözhetetlen
ahhoz, hogy valakiből irodalmár legyen. De, azt mondtad, hogy te is Műszaki
Egyetemen, illetve felsőoktatásban kezdted el pályafutásodat. Hogyan lett ebből
irodalom? </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Tévedés volt, hogy
a Műegyetemre felvételiztem. Csodálkoztak is az osztálytársaim, hiszen én
magyarból, történelemből voltam a legjobb. De apám példaképem volt, és mérnök
létére ő adta át nekem a zene szeretetét is. Tehát apám művelt és széles
látókörű mérnök volt, és számomra ez volt a követendő példa. Nagy volt bennem a
vonzalom a repülőgépek és az autók iránt, és azt gondoltam, hogy ez elég a
pályához. Csak amikor elkezdődött a Műegyetem, a maga rettenetes favágásával az
alapozó órákon, géptannal és kémiai technológiával, akkor jöttem rá, hogy ez a
dolog nem nekem való. Az volt a szerencsém, hogy a nagybátyámhoz akkor már
feljártam egy jó éve a szombat délelőtti szókratészi beszélgetéseinkre és
kínlódásomat látva ő azt mondta nekem, hogy „hagyd ott és menj el a
bölcsészkarra”. Ezt könnyebb volt
mondani, mint megtenni, mert 1961-ben nem lehetett két egyetemre felvételizni,
s különösen akkor nem, ha valahová már jártál. De nem hátráltam meg, le tudtam
tenni a bölcsész felvételit magyarból és angolból. Még pedig nagyon sikeresen.
Azonban az volt a minisztériumi döntés, hogy dacára a magas pontszámomnak nem
vesznek fel, mert egy másik egyetemre járok. Akkor a nagybátyám szólt Aczél
Györgynek a felvételem érdekében. Furcsa
kétarcú időszak volt ez - egyfelől terror volt, kiadták Kádárék a hivatalos
párthatározatot arról, hogy a „népi írók” a felelősek a forradalom
kirobbanásáért, másfelől Aczél, aki akkor még formálisan nem is volt a csúcson,
személyes kapcsolatot tartott fenn vezető „népi” írókkal, akik 1957 elejétől a
közélettől visszavonultak. Valóban az a
szellemiség irányította a politikai forradalmat 1956-ban, amelyet az 1945 utáni
koalíciós időkben fokozatosan föld alá szorítottak a kommunista hatalomátvétel során.
Az a magyar demokratikus szellem, a magyar középnek az a gondolkodásmódja és
mentalitása, amit egyébként a népi írók képviseltek. Az úgynevezett népi írók egy nagyon-nagyon
széles tábor volt, amelyik Szabó Páltól Erdélyi Józsefig, ha a politikai meggyőződést
nézzük, nagy végletek közt terült szét. De a magja, a koalíciós politika körüli
holdudvara mindig mérsékelt demokrata volt: Illyés Gyula, Tamási Áron, Németh
László, a nagybátyám. És oda kötődtek a „polgári” oldalról olyan írók, mint Cs.
Szabó László, Szabó Zoltán, Szabó Lőrinc. Ők barátságok révén Illyéshez álltak a legközelebb, de
például Szabó Lőrincnek a másik szívbéli jóbarátja a nagybátyám volt. Méltán
volt oly jelentős az ideológusok szemében is a népi irodalom.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Ehhez tulajdonképpen
annyit lehet hozzátenni, hogy végülis ezt a népi író megnevezést ezt minden
nagy és jelentős irodalmi mozgalom esetében, vagy áramlat esetében kívülről
akasztják rá a csoportra, amely aztán előbb-utóbb vállalja, mert mit tud tenni?</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Óriási derékhad
volt ez - de nagy ideológiai és személyes ellentétekkel. Ebben az időben tehát
kettős volt a kultúrpolitika arca. A korszak névadójának hangoztatott célje volt,
hogy ennek a „népi” gondolkodásmódnak az írmagját is kiírtsák, ugyanakkor, ha
cenzúrázva, válogatva is, kiadták azokat a munkáikat is ’56 után, amelyek
korábban nem jelenhettek meg. Mert valódi, értékes művekre volt szükség ahhoz a
későbbi felemás kulturális konszolidációhoz, amelyre ők már a megtorlások
idején is készültek. Tudták, hogy nem lehet Rákosi paranoid politikáját
hosszabb távon folytatni, nem lehet pártírókkal megetetni az embereket. .
Elkezdték a nagybátyám életmű sorozatának kiadását is. Aczél Györgyben nagy
volt az affinitás a tehetséges művészek iránt, volt benne jó értelemben vett
sznobizmus, ami, mint tudjuk, nem mindig mondható el a kultúrpolitikusokról, a
politikusi osztályról. Aczél nyitott, rugalmas, ördögien agyafúrt ember volt. A
kommunisták nagyon komolyan vették a kultúrát, ideológiai és politikai
tényezőként fogták fel. Ráadásul ez a magyar irodalom plebejus és demokrata
volt, és komoly része volt a 30-as években a közgondolkodás átalakításában.
Aczélnak fontos volt, hogy személyes kapcsolatokat tartson fenn a vezető magyar
művészekkel már pár évvel a forradalom után. A naggyűléseken még Marosán György
és Kállai Gyula üvöltözött és gyalázkodott, de Aczél a háttérben már az
enyhülés kultúrpolitikájt készítette elő.S ez a kapcsolatrendszer nagy skálán
mozgott. Nagybátyámhoz is elment olykor, meghallgatta a véleményét különböző
dolgokban. Egy ilyen bonyolult helyzet folytán kerültem én be az angol-magyar
szakra a bölcsészkarra, késve, 1961 október elején.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Aczélhoz azt még
nyilván hozzátehetjük mindettől függetlenül is, hogy nem utolsó sorban azért
volt neki ilyen lehetősége, mert ez pártfeladata volt, mert létezett az az
elképzelés is, hogy ki kell fogni a szelet a vitorlából és ehhez Aczél
kulcsember volt.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Nem a szelek
kifogásáról volt szó – ezek az írók ragaszkodtak meggyőződésükhöz. A jó ösztönű
politikusnak viszont egy totális államban is ismernie kell az alulmaradtak
gondolatait, lehetőleg a szószólók szájából. Tehát a személyi szimpátia és a
pártfeladat, ahogyan te mondod, magas szinvonalúan találkozott Aczél
személyében. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Egyébként azért is
érdemes ennél elidőzni, mert ennek szerintem nyilván a továbbiakban is lesz
jelentősége. Tehát ha most az ember kicsit keserűen azt mondja, akkor erre
Aczélnak elég kifinomult eszköztára volt, mert ahogyan a barátkozást és az
apróbb gesztusok megtételét gyakorolta, úgy a pletykaéhsége, a korlátlan
pletykaéhsége és a 3/3-as jelentések felhasználása tette teljessé ezt a
repertoárt.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Aczél
gondolkodásmódjában és személyiségében tökéletesen megfért az, hogy későbbi
apósomnál, Illyés Gyulánál vacsorázott egy este és másnap reggel betiltotta
Illyés egy írásának vagy könyvének a megjelentetését. Fel is készült mind a két
fél ezekre a vacsorákra, tehát ezeket a privát találkozókat, amiket egyesek
szeretnek mostanában az elvtelen kompromisszumok színterének tekinteni, úgy
helyes tekintenünk, nemcsak az Illyés és Aczél közöttieket, mint egy totális
rendszerben a nemzet nem formálisan kinevezett képviselőinek a találkozóját a
hatalom képviselőjével. Ezek diplomáciai találkozók voltak. Sajnálatos módon a tetszetős
kuruckodásainkból hiányzik a diplomácia megértése. Például az, hogy ha két
ember leül a fehér asztalhoz, akkor ott nem okvetlenül szövetség, barátság,
házasság, vagy más hasonló születik. Két ellenséges hadsereg vezetője leülhet
egy asztalhoz, két ellenséges politikai tábor képviselője is – sőt valakinek
ezt meg kell tennie a tábora nevében. A permanens háború tarthatatlan
életforma. Ez az élet rendje. Kodálynak, Illyésnek és másoknak az volt a
szerepe ebben a rendszerben, hogy artikulálják, amennyire lehetséges, és azon
túl, a nemzet érdekeit és gondolkodását egy olyan hatalommal szemben, amelyik
politikai, formális úton erre nem adott lehetőséget. A kérdés tehát ilyenkor
az, ki mit képvisel, hogyan beszél ezeknél az asztaloknál.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. Na most nagyon messzire
előreszaladtunk, illetve az általános háttért megelőztük. Mert tulajdonképpen
még ott vagyunk 1961-től kezdődően a bölcsészkaron. Sokan ezt a hatvanas évek
elejét, a Kádári konszolidációt bizonyos mértékig aranykornak tekintik és
nemzedékeket kötnek hozzá. Mennyire tűnt ez így? </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − A konszolidáció
1965 után jött el. Nagyon nyomasztó időszak volt a hatvanas évek első fele. A
bölcsészkaron különösen. Annyit tehettél, hogy meghúzod magadat, és élsz a jobb
órák és az olvasás nagy lehetőségével. A
nagy előadásokon, amilyenek a magyar szaknak az előadásai voltak, Oláh János
barátommal jól elüldögéltünk az utolsó sorban és cinkos humorral kommentáltuk
egymásnak az ideologikus előadók mondatait. Sziget voltunk, s volt még néhány
ilyen sziget, de nem ez volt a jellemző. Nekem a szerencsém az volt, hogy az
angol volt a másik szakom. Az angol szak akkor egy nagyon kicsi, marginális
szak volt, és ez egészen 1971-72-ig, tehát az új gazdasági mechanizmus
kibontakozásáig így maradt. Talán összesen vagy huszonöten vágtunk bele
tanulmámyainkba 1966-ban az angol szakon. Ott olyan kollégáim voltak, mint
például Szegedy Maszák Mihály meg Jeszenszky Géza – szigetek maguk is, akikkel
jól megértettük egymást, és barátok lettünk.
</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G.− A szak-választás
többé-kevésbé mindenkinek az életében sorsdöntőnek bizonyult.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Sorsdöntő volt!
Igazánból apámnak köszönhetem az angol nyelvet. Mert apám németes volt, az volt
az erősebbik nyelve, de azt mondta nekem, hogy „fiam, az angol a jövő nyelve és
azt kell megtanulnod először, majd aztán a németet”. És talált valahogy egy
deklasszált öreg nénit, ’55-öt írunk, vagy ’56 elejét, akit megbízott a
tanításommal, és ez az öreg néni járt hozzám angol órákat adni. Majd jött a forradalom, s a forradalom után
’57-től kezdve a nyugati nyelvek mint második nyelv oktatása megkezdődött a gimnáziumokban.
Óriási szerencsénk volt, mert egy zseniális angol tanárt kaptunk Szirbik
Ferencet, aki kisgazdapártiként a forradalomban
tisztséget vállalt és ezért büntetésből küldték le a József Attila Gimnáziumba
tanítani. Annyira varázsos volt az ő személyisége, hogy mindenki megtanult angolul beszélni
ebben a csoportban. Miután Szirbik elment a közgazdasági egyetemre tanítani, én
a BBC angol nyelvű programjait kezdtem el hallgatni. Mindenféle műsort – de a
BBC-nek voltak kiváló haladó nyelvprogramjai is, és mindez nagyon fölhozott a
nyelvértésemben. Tulajdonképpen az angol nyelv teremtette meg számomra a kiutat
a Műegyetemről is, mert olyan magas szintre jutottam addigra az angol
tudásommal, hogy könnyedén tudtam angolul felvételizni. Hiszen ott a színvonal
a hatvanas években is komoly volt - nagyon szigorúan, az első naptól kezdve
minden óra angolul folyt. És megint az angol nyelv nyújtott kiutat, amikor a
bölcsészkaron, ami előre látható volt, konfliktusba kerültem a magyar
kultúrpolitika fő ideológiai tanácsadóinak egyikével. Három-négy is tanított
ott közülük a bölcsészkaron irodalmat.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Mond a neveket is.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Ebben az esetben
Király István.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Őrá gondoltam én is.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Akkor a piros
lámpák kigyulladtak bennem: innen el! És mit hoz a sors? Éppen akkor vált
lehetővé, hogy valaki egyszakossá legyen, ha a tanszék, ahová menni akart, az
ezt kérte. Így lettem angol egyszakossá a hatodik félévben. Attól fogva minden energiámat az angolszász kultúrára
tudtam fordítani. Nem kell mondanom, hogy milyen óriási és csodálatos irodalom
az angol, meg az amerikai. De az angol politikai mentalitás és a középkorban
kibontakozott angol költői érzékenység nem áll messze a miénktől. Innen kapcsolataink erőssége a reformkortól kezdve.
S persze az angol nyelv óriási ablakot tárt cenzúrázott világunkra. Majd pedig az enyhülés kezdetekor,
’66-ban lehetővé vált, hogy először menjek ki egy rövid ösztöndíjjal Angliába.
És aztán később úgyanígy az első amerikai kutató ösztöndíjak egyikével
Amerikába, a Yale Egyetemre 1972-73-ban. Az elzártságból ki tudtam emelkedni,
és kint egyenlőként beszélgetni írókkal, professzorokkal és az utca emberével.
Már műegyetemista koromban elmentem idegenvezetőnek, hogy anyagilag ne
jelentsek terhet szüleimnek. Voltak
egyéni vendégek, akik kísérőt, tolmácsot rendeltek. Ilyenek mellé kerültem én.
Ennek az lett a következménye, hogy amikor ők nekem ajándékot akartak adni,
akkor azt kértem, hogy küldjenek könyvet. Nagy és változatos angol-amerikai
könyvtáram alakult így ki, ez alatt a 4-5 év alatt, amíg idegenvezető voltam.
Aztán egy idő után az amerikai könyvküldő hálózatok címlistáira is fölkerültem
annyi más magyar értelmiségivel együtt, és akkor már nagyon sok társadalomtudományi,
ideológiai, filozófiai és, hozzá kell tennem, irodalomkritikai könyvet kaptam.
Akadt olyan a turisták között, akiknek tolmácsoltam, mint Whitney Brooks, egy
nálam jó huszonöt évvel idősebb kék-vér connecticuti bankár, aki éveken át
küldött nekem könyvet. Kisebb könyvtárnyira duzzadtak ajándékai: például Jung,
Cassirer, Santayana, Dewey, Jaspers művei. Úgy gondolta, hogy baráti és
erkölcsi kötelessége, hogy segíte szellemi tájékozódásomat. Küldte nekem a nagy
amerikai prózát és drámát is – Wolfe, Fitzgerald, Hemingway, Faulkner, O’Neill,
Tennesee Williams műveit. Feledhetetlen
jótevőm volt ő. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. Egyszakos, angol
szakosként, már értelemszerűen megszabadulva bizonyos ideológiai nyűgöktől, de
azért már megint, vissza kell térnünk még mindig egy kicsit ahhoz, hogy azért
ezzel a névvel és ezzel a nagybátyával, aki többszörösen beleavatkozik a
sorsodba, a szellemi nevelő munkájával és ugye konkrétan az egyetem váltásával,
azért ezek alapvető lépések. Alapvető elemek az írói pályád alakulásában. Most
a rá való emlékezésekbe ne merüljünk bele, de tulajdonképpen mégiscsak néhány
olyan alapvető dolgot, ami címszavakban és tulajdonképpen gondolom, hogy máig
hatóan az ő nyomán épült bele az életedbe, gondolkodásodba, arról azért csak
kellene egy pár szót mondani.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Igen, azt gondolom,
hogy nagybátyám „peripatetikus iskolája” egy külön beszélgetés tárgya kellene
legyen. A <i>Szóló hangra</i> című 2012-es esszékötetmben
valamennyit fölvillantok a tematikájából ezeknek a beszélgetéseknek. Röviden,
nem egészen pontos, de sejtető szavakkal úgy mondhatnám, hogy a nagybátyám a
transzcendenciára és az ezoteriára irányította figyelmemet. Tehát azokra a
dolgokra, amiket a leghatározottabban utasított el az egész rendszer, mint
„idealista mákonyt”, „szubjektív idealizmust” és egyebet. A vallás fontosságáról beszélgettünk
rengeteget. A vallásról, a szimbólumokról, a mítoszokról, a rítusokról. A
mélylélektan gondolatairól. Nyilvánvaló, hogy erős fogadóképesség is volt
bennem minderre. Témáink közt szerepelt mindaz, amiről a Hamvas-esszék szólnak,
mert hiszen az a tudás szervesen bele volt szőve a nagybátyám a mitológiai
regényeibe is. De nagyon fontos volt a nagybátyám számára az is, hogy
felébressze bennem a magyar nyelv iránti tudatos szeretetet. És megtanított a
valódi történelmünkre is – amelyből a közelmúlt volt előlünk a legjobban
elzárva.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Az angolon keresztül
is jutottál vissza a magyar nyelv szeretetéhez? </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Már sokkal korábban
rendszeresen beszélgettünk nagybátyámmal a magyar nyelvről, szóetimológiákról,
a középkorról. Aztán a meséket is elemezte. Hozzá kell tennem, hogy abban, hogy
költő, író lettem, bizonyosan nagy része van annak, hogy anyám a Benedek Elek
meséket olvasta fel nekünk gyönyörűen, meg népköltésből való verseket, amikor
még nem tudtunk olvasni. Ő színésznek készült eredetileg. Így nagyon-nagyon
korán megfogott engem a magyar népmesék varázsa és egészen különleges világa.
És a nyelvezetük. Mert hiszen az, hogy a mesét ki „irodalmiasítja”, ki ad neki
írott formát, az egyáltalán nem mindegy. Tehát Benedek Elek is a maga nagyon
szép erdélyi nyelvén mesél, mint ahogy Illyés is a maga nagyon szép dunántúli
nyelvén a saját átdolgozásaiban. És a saját szeretetük nyomát is rajtuk hagyva…
De visszatérve témánkra, arra sokáig nem gondoltam, hogy író leszek. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Ebből az érdeklődés,
a világra való nyitottság nagyon sok minden abszolút világosan következik és ki
is derül, de a költészet még nem. Mikor érezted azt, hogy verset is kell írni,
vagy lehet írni?</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Azt hiszem, hogy az első kísérleteim, azok
valamikor a kései bölcsész koromban. Én sohasem voltam praktikusan gondolkodó
ember a magam pályáját illetően és a nagybátyám ebben is rendkívül bölcs volt,
mert megértette velem azt, hogy nem az a fontos, hogy mi a definíciója az én
foglalkozásomnak, hanem az a fontos, hogy építsem magam föl és akkor majd a
sors el fogja dönteni, hogy mi lesz az én helyem. Ő egyszer sem mondta azt,
hogy „édes fiam, belőled író lesz”. Ez tilos is azt hiszem, egy komoly
mesternek ilyeneket mondani. A művészi pálya nagyon nehéz és kockázatos
vállalkozás. És én a nagybátyámat – vagy az édesanyám nagyenyedi családi köre
révén megismert Jékely Zoltánt - olyan óriásnak éreztem magamhoz képest, hogy
ép ítélőképességgel csak azt gondolhattam, hogy ha egy író ilyen csodás ember,
akkor belőlem soha sem lehet író.
Visszatartott az is, hogy voltak versíró iskolatársaim, akik felolvasták
a műveiket ünnepélyeken. Nem voltak
igazán jók az irodalom tanáraim, egy sem mondta azt, hogy „kérem, a versnek nem
az a lényege, hogy rímje van, vagy időmértéke, hanem hogy a vers és a versírás
az egy attitűd a világhoz”. Én rímmel
nem tudnék írni, gondoltam. Tulajdonképpen a költészet – a költői attitüd -
útjára az indított, hogy Jékely Adrienne, Zsoli bácsi lánya, egy zsebbe illő,
csodálatos világirodalmi antológiával ajándékozott meg. Szerelmes versek
sokszáz oldalas gyűjteménye volt ez a Móra Kiadó <i>Világirodalom</i> <i>gyöngyszemei </i>sorozatából.
16-17 éves voltam és folytonosan, ezt a könyvet olvastam, elejétől a végéig,
vagy csak felütve – és megéreztem a vers erejét és hatalmas eszközárát. Majd
pedig 19 éves koromban a leendő műfordítót ébresztette föl bennem Szerb Antal
remek kétnyelvű <i>100 verse</i> .De én még
ekkor sem gondoltam azt, hogy költő leszek. Igazából a költői pályám ott
kezdődött, amikor elkezdtem kínlódni, harmad-negyedéves bölcsész koromban
azzal, hogy Dylan Thomas verseit fordítsam magyarra. Nem sikerültek ezek a
fordítások és nem fejeztem őket be. Valamikor ’65 körül kezdtem verseket írni,
néhányat, de azt gondoltam róluk, hogy ezek Pilinszky-utánérzések – tehát
ezeknek nincsen létjogosultsága. Azt kell mondanom, hogy majdnem eszelősen
igényes voltam, ami azzal függ össze, hogy van bennem egy mérhetetlenül erős
vágy a szuverenitásra éppúgy, mint a hűségre és a barátságra. Ez végigvonul az életemen és ebbe már nem
fért bele huszonhárom éves koromban sem az, hogy másnak a hangján írjak. Kemény
önkritikával néztem a produktumaimat. Az
áttörés 1974-ben következett be, amikor 32 éves voltam, és az első prózaverseimet
megírtam. Amikor szembesültem velük, mélységesen megdöbbentem. Egészen mások
voltak, mint amit eltervezhettem volna - mintha transzban írtam volna őket.
Mint az anya, amikor először bámul rá, hogy milyen is az újszülött, akit oly
hosszan hordott ki. Megértettem, hogy most nyertem el az igazi hangomat, olyan
hangot, amelyen senki más nem szólal meg. Visszatekintve teljesen természetes,
hogy ilyen hosszúra nyúlt a gesztáció időszaka költői pályámon. Hiszen én olyan
sokrétűen fogtam fel a világot, mint ahogy az Hamvas Béla Karneváljában vagy
Ottlik Géza Budájában mutatkozik meg – két hozzám oly közeli regényben, amelyek
közül az egyik még meg sem született akkor, a másik pedig nem jelenhetett meg.
Hogyan találhatok rá ösztönösen arra a formára és hangnemre a versben, ebben a
tömör és intenzív műfajban, amely azt a komplexitást, sokszólamúságot éreztetni
tudja – ez volt a megoldandó feladat. És a prózaversben találtam rá ennek első
eszményi lehetőségére. A célegyenesbe az amerikai és angol versfordításaimmal
jutottam, mert ezekben próbáltam ki, milyen új húrokon játszhat a költészet.
Amikor az Új Symposion és a Híd közölte ezeket, 1970-ben, a vajdasági
kortársaimmal kialakult barátságaim
folytán, azt tekintem a nyilvános költővé üttetésemnek – és jellemző,
hogy ez nem Magyarországon történt. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Ha azt mondod, hogy
első verseidet Pilinszky-utánérzésnek érezted, ez nyilvánvalóan egy óriási
Pilinszky hatást tükröz. Igazán egy hatás akkor érintő, amikor sikerül tőle
megszabadulni. Kik voltak még? Mert hiszen azért pontosan ez az az időszak,
amikor Pilinszkyn kívül azért ott van Weöres Sándor, ott van Juhász Ferenc, ott
van Nagy László és ott vannak az akkori olyan fiatalok, mint mondjuk Csoóri
Sándor és mások. Kire figyeltél, vagy ki tetszett?</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">KGy. Akiket említesz, azok
szinte mind fontosak lettek számomra, költőként is, személyesen is. Sosem
felejtem például azt a nyári vasárnap délelőttöt, amikor a Podmaniczky utca
sarkán megvásároltam a friss Kortársat, és benne volt Nagy László egyik nagy
hosszú verse – a Menyegző vagy A vasárnap gyönyöre. Felszálltam az autóbuszra,
és hazáig elvarázsoltan merültem a csodálatos versbe. Ugyanígy emlékszem vissza
a kinyilatkoztatás-szerű pillanatra, amikor a „Babonák napja, csütörtök”-öt
olvastam először egy folyóiratban, Juhász Ferenc nagy versét. Aztán „A
szarvassá változott fiút”. Emlékszem a szürke őszi délelőttre, amikor Pilinszky
Harmadnapon cÍmű verskötetét vásároltam meg a Kossuth Lajos utcában, egy kis
könyvesboltban a Puskin mozi mellett. És az élet úgy hozta, hogy ezek a
nagyszerű költők természetes barátsággal fogadtak bizalmukba, mintha egyenrangú
volnék velük, akkor, amikor még egyetlen versem sem jelent meg. Így
beszélgetett velem – és Ikával, feleségemmel – Pilinszky egy nyári késő
délutánon a Paksi Halászcsárdában, a 60-as évek végén. Így fogadott Nagy László
pár évvel később, amikor leültünk a Berlin étterem teraszán, hogy megbeszéljem
vele az angol fordításokat, amelyeket a
verseiből készítettem, vagy megbeszéljük az ő Charles Olson-fordításainak egyes pontjait. . Úgy figyelt rám komolyan és
természetes nyíltsággal, mint magával egyenrangúra, mint aki számít. Ezért is
mondom, hogy a költészet, költőnek lenni, az különös attitüd a világhoz,
magunkhoz és a nyelvhez – és ezt az igazi költők mind jól tudják, és megérzik a
másikban. Valamilyen nagylelkű világra-nyitottság ez – ez a lényege ennek a
magatartásnak, amelyben nem nyilvánul meg semmilyen érdek, félelem és
féltékenység. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">Amikor pedig az első
prózaverseimet megírtam, és fogalmam sem volt arról, mit érnek a világ
szemében, Juhász azonnal közölte őket az Új Írásban, és a többit is utánuk
rendszeresen. Ilia Mihály pedig a Tiszatájban, ugyanígy. A nagylelkű
befogadásnak, elfogadásnak ezek a gesztusai óriási megerősítést jelentettek
nekem, és erejük elkísért engem egész pályámon, a mai napig. Éppen úgy, mint a
nagybátyám vagy Jékely atyai szeretete. Ezért van, hogy bármi érhet a
„recepcióban”, bármilyen elutasítás vagy közöny, nem tud megérinteni. Mert
nekem ezek az emberek adtak önbizalmat, és ők neveltek igényességre. Ők a
költői védő szellemeim. És vegyük hozzájuk Robert Duncant, Charles Tomlinsont,
Tom Raworthöt és más amerikai és angol barátokat, akikről most nincsen idő
beszélgetnünk. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G.G. – Mondhatni, ebben
kiváltságos vagy.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Átvonul egy
kettősség az életemen. Egyfelől az, hogy burokban voltam, kivülről nézve
különösen. Ez kemény dolog, mert akit így tekintenek, arról azt gondolják, hogy
igazából meg nem érdemelt védettséget élvez. A kettősség másik fele az, hogy
minden eredményért meg kellett küzdenem. Mert az ilyen embert nagyon komoly
kritika és sok elutasítás éri. Rengeteg bezáruló, rám csapott ajtóval
találkoztam, és ez máig végigkísért az életemen. Hogy mindez tulajdonképpen nem
tudott bennem kárt tenni lelkileg, annak az volt az oka, hogy szeretetet és
erőt kaptam az említett védő szellemektől: olyan emberektől, akiket sokkal
többre tartottam, mint azokat, akik bezárták előttem az ajtókat. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">II. rész </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G.G. Visszanézve újabb
verseid, szonettjeid, könyveid távlatából, hogyan gondolsz vissza azokra az
első prózaverseidre?</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Azokat a verseket
most érvényesnek tartom, tehát a ’74 és
’79 közötti első nagy prózavers-futamnak a verseit. Szeretem őket, azt
gondolom, hogy azok kész, lezárt, sikerült dolgok és jó, hogy vannak. Aztán
sokat alakult a pályám, és sok más versformát próbáltam ki - ez nagyon helyes
és természetes – de a prózavers-íráshoz újra meg újra visszatérek. A prózavers
skálája óriási, és strukturálható is akár ugyanannyira, mint egy rímes vers. .</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Időrendben vissza
kellene térnünk a hosszabb amerikai ösztöndíjakra.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Mint említettem,
’72-’73-ban a Yale-n töltöttem egy évet, Ikával együtt. Akkor végig tudtam
látogatni azokat a költőket, akiket addig csak verseikből ismertem és fordítottam.
Tehát Robert Duncant San Franciscoban, Denise Levertovot Bostonban, ugyancsak
San Francisco mellett Robert Creeleyt,
és másokat. Mind nagyon-nagyon kedvesen fogadtak engem, Creeley-vel később is
találkoztam, Duncannal volt levelezésünk, meg barátokon át tartottuk a
kapcsolatot. Félszeg ember volt, de volt köztünk kölcsönös szimpátia-érzés – és
verseit nagyon szeretem. A prózaverseimben biztos, hogy ott van az ő hatása is,
mint ahogy a Baudelaire és Rimbaud prózaversek is erősen ott vannak a prózaverseimben,
sőt a nagyszerű öregkori Illyés-prózaversek is, amit azokból önkéntelenül
tanultam. A második utam ’84-’85-ben történt, amikor tanítottam Santa
Barbarában és megújultak ezek a barátságok -
gyakorlatilag folytatódott az, ami elkezdődött ’72-ben és ami azért
közben is fennmaradt. Hiszen akkoriban, a ’70-es évek elejétől kezdve átalakul
a magyar hivatalos politika a Nyugat iránt, kényszerűségből - be akarják hozni
a technológiai, a gazdasági lemaradást, és nyitnak. Attól kezdve a legjobb
amerikai írók jönnek rendszeresen előadást tartani Budapesten, verset
felolvasni a költők a bölcsészkarra is. Eleven kapcsolat élt köztem és köztük,
bizonyos angolokkal is. Ami pedig - visszatérve egy mondatodra – az angol
nyelvet mint életem egyik nagy és szüntelen élményét illeti: ha valaki olyan
mélyen megismer egy másik nyelvet, mint én az angolt, az egyre jobban fogja
becsülni és szeretni az anyanyelvét.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Ez apósod meglátása
volt. Párizsban, a francia nyelv megismerésekor. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Az ő esetében ez hirtelen
és drámaibban történt, párizsi ifjúsága alatt, mint az én esetemben. Sokkal
többet tudtam már a magyar költészetről, amikor az angol-amerikai hatás ért,
mint ő a francia élménye idején. De én is azt éltem át és azt is élem, mint ő -
folytonosan a határán élek két nyelvnek, folytonosan átjárok az egyikből a
másikba: s az anyanyelvünket, ha lehetséges ezt mondani, egyre jobban tisztelem
és szeretem. Egészen kivételesnek tartom. Nem véletlen hogy olyan nagy a
költészetünk a 20. században és azt gondolom, minden elfogultság nélkül mondom,
hogy az egyik legnagyobb 20. századi költészet a magyar. .</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Mindebből azért egy
elég határozott ív kirajzolódik. Egy nagyon határozott és formálódó, mélyülő,
szélességében és mélységében is egyformán fejlődő, kibontakozó, erősödő
költészet, ami nagyjából azt hiszem a ’80-as évek végére teljesen, hogy úgy
mondjam virágjában állna, és állhatna, de jön egy olyan időszak, amikor a
magyar társadalom aztán már végképp nem a költészettel foglalkozik. Tehát nem
kell egy csomó minden olyan tartalomnak a költészetbe menekülnie, ami máshol is
megvalósítható, kiélhető, tehát nyilvánvalóan itt a közéletnek a változása.
Ugye az előbb mondtad, hogy jöttek ezek az amerikai, angol kortárs költők. Mert
pontosan tudjuk, hogy mialatt a hivatalos kultúrpolitika és politika az egyik
fő ellenségének az úgynevezett fellazítás-politikát tartja, és komoly
teoretikusok fogalmaznak meg ellenstratégiákat, közben a rendszer másra sem
vágyik, mint arra, hogy végre egy kicsit jól föl tudjon lazulni. Tehát elérünk
a ’80-as évek közepe, vége felé, amikor nyilván ennek a változásnak pontosan
azt kell hogy mondjam, hogy mélyen összekapcsolódik a szabadságvágy, az
ezoteria, a transzcendens nyitottság. Egyáltalán nem ütközik a közéletiséggel,
mert hiszen a szabadságot az ember a hétköznapokban is szeretné megélni.
Részben ott van ugye a Kodolányi-hatás, Illyés-hatás, ez olyan természetes
módon, aki a világban élt, meg kell hogy érezze.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy.− Nagyon örülök, hogy egyben látod a
működésemet, hiszen sokan gyanúval nézik szereplésemet a sok színtéren - a költészetben, a tanításban, a Duna-mozgalomban,
a közírásban és a diplomáciában.. . Ha jól megnézzük nevezetes 19. századi íróink,
költőink pályáját, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem lehet szétválasztani a
közéletet és a magánéletet, a költőséget. MI volt Eötvös József? Arany János,
Vörösmarty? Is-is? Vagy sem-sem? Mi volt Babits, akit az elefántcsonttorony
poeta doctusának szeretnek mondani? Költő? Regényíró? Szerkesztő? Vagy
értelmiségi, aki hivatalt vállalt a Tanácsköztársaságban, és súlyos csapásként
élte meg Trianont, és nem titkolta, hogy gyűlöli a nácizmust? Ezek a dolgok
szépen megfértek benne – hiszen a teljességre való törekvés is természetes volt
számára. Vagy T. S. Eliot számára. Nem akarom hozzájuk mérni magamat – de csak
ilyen ismert példákra érdemes hivatkozni. Hol egyik hajlamunk, képességünk jut
térhez, hol a másikat szólítja meg az élet. De az a sokféle ember mind én
vagyok…. Ártalmas divattá vált a 70-es évek végétől a hiedelem, hogy gyanús, ha
az író és a művész nem marad meg a szakmája falai közt. A szellemi harakirinek
egy formája ez.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;"> Annak a nagyon erős függetlenségnek és
szabadságvágynak ami bennem olyan mélyen gyökerezik, két megjelenési formája
van. Az egyik az a szigorú művészi erkölcs, amellyel én átéltem azt, hogy
modernista vagyok. Tehát, hogy én nem írtam szonettet 1990 előtt, ez,
mondhatnám, hogy szinte egy erkölcsi meggyőződésnek a következménye volt, ami
nyilván a kornak volt jellegzetessége. Hozzáteszem mindjárt, hogy az a kor
elmúlt. A másik megjelenése ennek a
szabadságvágyamnak viszont az volt, hogy egészen korántól, tehát ’70-től kezdve
biztosan, már rendszeresen részt veszek annak a hálózatnak a kiépítésében,
amely fenntartja az elhallgatott vagy ellenzéki magyar értelmiség kapcsolatát a
Nyugattal. Nemcsak a művészekkel tehát, hanem diplomatákkal és újságírókkal
való ismeretségeim révén is. Ezért engem persze nem szerettek a hatóságok, hogy
finoman fogalmazzak. Valójában egy megtűrt ember voltam, akit üzengetve, olykor
bokán rúgva, „hagytak élni” Illyés nemzetközi tekintélye miatt..A közéletiség
természetesen Illyés felől, Kodolányi János felől, Bibó felől is számomra egy
teljesen természetes dologként bukkant fel az életemben, de mondhatom azt is,
hogy anyai nagyapám, Asztalos Kálmán felől is, aki nagyenyedi ügyvéd volt és
Kossuth-párti politikus…Én mindezt egy nagyon jó dolognak tartom az életemben
és a családi tradíciómban. .</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Igen,
végeredményben, hogy egy szép hasonlattal éljünk, ha veszünk egy diófát, akkor
a diófának van termése, gyümölcse, de díszfának is ültetik az árnyékáért és
aztán a legértékesebb bútorfa is. Tehát általában mindenféle létezőnek több
dimenziója van, miért pont a költőnek, az írónak ne legyen.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy.− Hát igen, mert
vannak gyökerei, van koronája. A négy világtáj felé egyformán néz, ha
szerencséje van és nem egy házfal mellé ültetik.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − De aki csak az egy
dimenzióját nézi, az nem tudja, hogy mi a diófa. Tehát én azt hiszem, hogy az
irodalomban is egy kicsit így van, de van még egy: hogy az irodalmárságot nem
feltétlenül az alkotásokkal, hanem az irodalmi életben való részvétellel is
szokás mérni, aminél károsabb folyamata azt hiszem nincs is az irodalomnak. De
ez sajnos, azt hiszem, mindig így volt. Tehát ezért kaptak sokan méltatlanul
kevés elismerést a 19. században is. Tehát egy Eötvös József, aki a magyar
regény megteremtésében, költőként is oly nagy volt. Irodalmi óriásnak lehetne
tekinteni. Közben egy gondolkodó óriás és egy politikus óriás is. És mivelhogy
mindenki azt várja, hogy a másik ismerje el, egyik területen sem kapja meg,
valószínűleg a működése során sem azt a maximális elismerést, ami járna neki,
azzal együtt hogy nagyon sokra tartják. Tehát ez a fajta beszűkülés ez egy
borzasztó káros eleme szerintem a magyar, azt hiszem, hogy az irodalommal
kapcsolatos gondolkodásnak. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Azt hiszem, eléggé
beszűkültünk. És van egy másik szomorú oldalunk
is, a kicsinyesség, az egymásra való acsarkodás és a kíméletlen bánásmód
egymással. Sajnálatos magyar átok ma ez, ami különösen feltűnik annak, aki
Amerikában bejáratos. Hajlamos vagyok azt mondani, hogy bennünket 1948-tól kezdve az egész életvitelünkben, a
rítusainkban, érzelmi életünkben, de főleg egymási iránti bizalmunkban nagyon
tudatosan lefojtottak és szétvertek. És ebből még nem tudtunk felemelkedni 1989
óta.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G.
G. − Nem, a közép még nem épült újra. És tulajdonképpen az irodalom közönsége
azért első sorban a közép lenne. Tehát valószínűleg a reform-korban is ezt
panaszolták föl szerzőink, Csokonainak is már ez volt a problémája. De hát ott
van, akit irodalmi korszak-határnak tekintünk: BESSENYEI TÉMA KI, eljutottunk a ’80-as évek végéig, amikor
láthatóan, megfoghatóan, nyilvánvalóan beszippant a közélet, a politika, a
magyar szellem egy egészen más összefüggésben értelmezhető szolgálata. Aminek
az előzményei megvannak korábban is, és nyilvánvalóan kapcsolatban,
világlátásban, szemlélődésben nagyon sokat segítenek, de a közvetlen alkotó
munkát tekintve nagyon komoly akadályozó tényezők is.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Igen, így van természetesen.
Nem vettem részt az irodalmi életben ’90-ig sem, bár nagyon erősen benne voltam
abban a nagy marginális és underground művészeti kultúrában, amely a középső és
kései Kádár-korszakot jellemezte. Csakhogy annak igazán alig volt nyilvánossága
addig, amíg a nagy Mozgó Világ fel nem tűnt a 70-es évek második felében, benne
e szubkultúra csúcsaival – a Mozgó körébe Czakó Gáborral való barátságom révén
kerültem be.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Ha szabad csúnyán
fogalmazni, vagy sántítva is, hogy inkább voltál benne az irodalomtörténetben,
a mozgalmak törénetében, mint az irodalomban. Az irodalomban a kortársakat
értem ezen, tehát ezt a fajta kicsit ezoterikus, kicsit periférián működő
világot, és az irodalomtörténeten az akkor már élő klasszikusoknak számítók
közegében, természetesen Illyés, de ugye korábban is Kodolányi, a
kapcsolatrendszerben olyan… Cs. Szabó László a túloldalon, vagy Németh László.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Igen. Biztos, hogy
az én szellemi életem részben abban a körben zajlott, hiszen azok élő
barátságok voltak, amelyekben folyton történtek dolgok, levelek meg
látogatások. De ott volt az említett nagy underground szellemi élete a
középső-, késő Kádár-korszaknak, amelynek szubkultúrája sok száz, ezer művészt
és ellenzékit, az életmód forradalmárait és marginális embereket ölelt fel, és
ebben a pezsgésben is alaposan részt vettem. Ott voltam a mindenféle
happeningeken, betiltandó, vagy betiltott eseményeken, ahol a képzőművészek és
az irodalmárok együtt voltak jelen. A filmesek – első sorban Bódy Gábor –
kísérleteiben. És hozzá kell tennem, hogy ezek javarészt más emberek voltak,
mint akik akkor és azután a nyilvánosságban szerepeltek. Ez a gazdag, izgalmas
tenyészet a rendszerváltozás után eltűnt, szétfoszlott. Ki túlélte valamilyen
módon, ki nem élte túl. Ami viszont a politikában való részvételt illeti, az
’86-ban nyilvánosan is megkezdődött. Az
életemben persze sokkal korábban. Barátságom Csoóri Sándorral és Kósa
Ferenccel már a hetvenes évek derekán
társakhoz kötötte az ellenzékiségemet, s ez vitt el aztán a sok közös illegális
akcióba, 1987-ben Lakitelekre, majd az MDF-be. Nagy kalandokat, kudarcokat és
diadalokat éltünk meg együtt. Egy párhuzamos szála a közéletiségemnek az
ökölógiai tudatosság volt, amely verseimben is felbukkan egy természet-élmény
részeként, és politizálódik aztán
Endreffy Zoltánnal és Zelnik Józseffel való barátságomban és a Duna
mozgalomban. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Még ezt mindenképp
kérdezni akartam, de most te vetetted föl a happeningeket, a képzőművészeket. A
társművészetek, tehát itt például a zene, azt mondtad korábban is, hogy a
zenei…</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − A társművészetek
nagyon fontosak nekem. Erős vizuális érzékenységem van, amit nagyon pallérozott
és aztán kibontakoztatott bennem a házasságom Ikával, aki a modern művészettel
foglalkozó művészettörténész. Rengeteg múzeumot és kiállítást jártunk és járunk
végig együtt a mai napig, és ezek nélkülözhetetlen élmények. A zenéről azt
mondhatom, hogy nekem az szinte maga az élet, noha nem játszom hangszeren. Az a
meggyőződésem, hogy bármilyen művészeti ágban dolgozik valaki, a kompozíció
törvényeit, amelyek a jó műalkotásban, az irodalomban is kell hogy
érvényesüljenek, a zenehallgatásból tudja
igazán megtanulni. Tehát most túl azon, hogy a zene micsoda ajándéka
mindnyájunknak, az alkotó művész számára hallatlanul izgalmas kompozíciós
ihletéseket ad a zene. A dinamikához is és a struktúrához is, mert azok a
zenében nagyon tisztán jelennek meg.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Hát az a
transzcendens nyitottság, ami nyelvi jeleket feloldja tulajdonképpen ezeket a
metafizikus tartalmakat a konkrét anyagi mivoltukban, azok a legtisztábban ugye
a zenében jelentkeznek. Kik voltak ebből, akár képzőművészek, akár a zenei
közegben, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rád?</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − A zene erősen volt
jelen az alkotó munkámban is Szabados Gyurival való barátságom révén, aki, azt
gondolom, hogy mostohán kezelt nagy alakja
a magyar művészetnek és nincs azon a helyen, amit megérdemel. Szabadost
az univerzalitás még inkább sújtotta mint engem. És ráadásul ő még inkább
kerülte a művészeti érvényesülésnek a kitaposott útjait mint én. Olyan műfajban
dolgozott, az improvizatív „szabad zenében”, amit Magyarországon ő alkotott
meg, amelyet a mai napig nem tudott befogadni az úgynevezett magas művészetek
főárama. A Szabados-jelenség bámulatos szintézisben öleli magához az archaikus
népzenét, a jazzt és a modernséget, és valamilyen értelemben hihetetlenül
mélywen plebejus, ugyanakkor nagyon arisztokratikus is, és van egy aránylag kis de nagyon elkötelezett
és sokarcú közönsége.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Mikor ismerkedtetek
meg? Mert ez nyilván összefügg a szellemi mélyáramlatok alakulásával is.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − A’80-as évek elején egy Karátson Gábor és
Kemenczky Judit körül kialakult művészcsoport „hangos folyóiratot” indított. A
Belvárosi Művelődési Házban lezajlott
egy beszélgetés Szabados Györggyel, de előtte meghallgathattuk
felvételről a <i>Katonazene</i> c.
művét. Mélyen megrendített ez a mű –
amire egyáltalán nem voltam felkészülve azon a délutánon. És azóta is, akárhányszor meghallgatom,
ugyanolyan mélyen érint meg. Nem más, mint improvizációk sora egy magyar
népdalra, egy katonaénekre, és benne van a magyar kisember sorsának az egész
szörnyűsége az elmúlt száz évben. Egy tiszta, monumentális panaszos dallam,
amelyet Szabados szinte siratóként énekel el, beleszövődik, szétbomlik egy ilyen
improvizatív és aztán egészen ezoterikussá váló komplex zenei szövegben, majd
pedig újra összeáll. Az utána következő beszélgetés során pedig, Szabados
válaszaiban, valamiféle kozmikus szellemi szél és ritkán tapasztalható
komolyság áradt be a terembe. Közelebbről akkor ismerkedtem meg Szabadossal,
1984-ben, amikor Esszék vagy Tanulmányok címmel szerveződött egy újabb
ellenzéki vállalkozás Mészöly Miklós égisze alatt: tematikus
esszékötet-sorozatot írtunk volna szellemi
kérdésekről. Bábáskodtam Gyuri első esszékötetének megjelenésénél, amelyet
Váczi Tamással együtt írt. Életemnek nagyon fontos pillanat volt, amikor 1989
májusában felkér, hogy írjam meg a szövegét a <i>Kormányzó halála </i>című táncjátéknak.<i> </i>. Ez a Theatre Jel, Nagy József párizsi színházának a produkciója
volt . A <i>Kormányzó halála</i> a
Kádár-rendszer haláláról szól, egy keleti, kínaiasra stilizált történetben, ami
Bresztben, Orléansban, majd Párizsban került bemutatásra A Császár ha<i>lála</i> címmel, - ez a cím a franciák
számára érthetőbb volt. Az előadásban a Nagy József-féle nagyon különleges
mozgásművészet, Szabados és a Magyar királyi Udvari zenekar játéka, valamint az
én hol mágikus hol irónikus kórusaim találkoznak össze benne. Ezt aztán egész
Nyugat-Európában játszották, turnéztak vele a legjobb helyeken Salzburgtól
Avignonig. . Magyarországon sajnos nem mutatták be .Mert amikor Magyarországra
ez elkerülhetett volna ’91-ben, akkor a budapesti városvezetés azt mondta Nagy
Józsefnek, hogy nagyon örülnek a Theatre Jelnek, de a <i>Kormányzó halálá</i>nak előadását nem kérik. Ezzel megfosztották a
magyarokat attól, hogy láthassák a rendszerváltozás egyik ikonikus művét, amely
ráadásul magyar és nemzetközi volt egyszerre.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. Tényleg - az a tény,
hogy elkötelezted magadat Antall József mellett, illetve a rendszerváltozás
mellett, miféle terheket, miféle árnyékot hárított az irói pályádra?
Milyen törést hozott magával? </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Hozott terheket és
árnyékot – hosszú „utóbüntetést” szabtak ki rám. De a törést inkább az okozta,
hogy öt éven át, 1989-1994-ben alig jutottam az íráshoz. Hiszen az íráshoz
csend és introverzió szükséges. Különben szellemileg és erkölcsileg
megerősödtem a miniszerelnökségi munkában. Átestem egy beavatáson, és érettebb
ember lett belőlem. A hídat terhelni kell, ki kell tenni súlypróbának. 1995-ben
értettem meg igazán – s erre még kitérek, hogy a az írás és a politikai és
diplomáciai munka ugyannak a történetnek a része. ..Én az Antall melletti
munkának – főtanácsadóként – teljes lényemmel elköteleztem magamat Szerettem is
csinálni, bár szinte beleszakadtam. Mindez természetes folytatása volt
Kádár-korszak alatti ellenzéki tevékenységemnek, de visszatérés is ahhoz a
magyar középosztályi hagyományhoz, amit nagyon sokan szerettek volna kihaltnak
tekinteni a magyar történelemben, s amelyhez oly sokak meglepetésére Antall is
visszanyúlt korszerű módon. Nem Kodolányi Jánosra gondolok itt pusztán, hanem
az említett nagyenyedi Asztalosokra is, és a szintén Kossuth-párti Veressekre
is, anyám anyai ágára, - innen származott Veress Sándor zeneszerző, anyám
unokatestvére, aki Bartóknak volt benső munkatársa, és1948-ban emigrált.
Bernben telepedett le, és a svájciak nagy nemzeti büszkesége lett..</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − A moldvai
gyűjtésének kiadását annak idején én gondoztam a Múzsák kiadónál. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Sok szép, ismertté
lett archaikus énekünket ő jegyezte le. Érdekes, hogy a Veress
Sándor-mentalitást ott érzem a verseimben épp úgy, mint Laci öcsém szobraiban
és ötvöstárgyaiban is, István öcsém rajzaiban is: a mívesség és a légiesség, a
modern és az archaikus sajátos együttesét.. Talán ehhez a családi hagyományhoz
tértem vissza a közéletben Antall meghívásának elfogadásával. Hogy ez a döntés
milyen mértékben lesz számomra sorsformáló jó és rossz értelemben, akkor még
nem sejthettem. Antall József tudta és hirdette, hogy azt a magyar közepet
képviseli, amelyik eldöntötte az 1945 őszi választást a kommunistákkal szemben.
Csodálatos, titokzatos erővel, a népiektől a nemzeti liberalizmuson át a
kereszténydemokráciáig húzódó magyar plebejus középnek ez a folyamatossága mint
mélyáram, tovább élt a magyar társadalom mélyén a Kádár korszak alatt is.
Antall József felbukkanásával ez deklarálódott. Ezt értették meg annyian Antall
környezetében – Mádl Ferenc vagy Szabad György, hogy csak két fontos nevet mondjak – vagy a barátaim közt
Jeszenszky Géza, Kulin Ferenc, Granasztói György, Entz Géza, Vásáry István,
Bollobás Enikő, Szávai János. A magyar közép megint jelentkezett, és annyi
megtizedelés és vereség után, tétovázva olykor, megújult erőként bukkant fel.
Ez volt az erő, amely mellé odaálltam – pedig visszahúzódhattam volna. Egyébként,
a közélet iránti érzékenységem már igen korán jelentkezett az esszéimben. Jó
másfélszáz esszét írtam az évtizedek során, a közéletitől az irodalmiig, a
nyolcvan oldalas tanulmánytól az egyoldalas költői impresszióig. A
közéletiségem másik arcának pedig a szerkesztői munkám tekinthető, amelyet
szintén nagy kedvvel végzek - 21 éve a Magyar Szemle, három éve a Hungarian
Review élén.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Azt gondolom
egyébként, hogy az előbb említetted a <i>Kormányzó
halálá</i>t, én majdhogynem azt mondanám, hogy a politika és az aktív politikai
szerepvállalás, vagy legalábbis a lekötöttség jelent egy cezúrát az
életutadban, és az első szakasza tulajdonképpen a <i>Kormányzó halálá</i>val zárul le. Utána jön egy szünet, ami nyilván a
költészetet őrlángra kapcsolva őrzi meg, és akkor, értelemszerűen ’94-et
követően, erre kell egy pár év, míg ez úgy kiöblítődik az emberből és
visszatér, és akkor nagyjából a ’90-es évek utolsó harmadában indul újra a
költői életmű növekedése. És tényleg, ha összehasonlítjuk akár terjedelemben,
akár kötetek számában, hát jóformán egymást érik a mostani szerencsés
időszakodban a kötetek. De ez már tulajdonképpen egy összefoglalása és ezen a
szinten működtetése a korábbi évtizedeknek, mert közben az élet azért megy és
múlik. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Én folyamatosságot
látok. <i>A Kormányzó halála</i> a
művészetben deklarálta a politikai elkötelezettségemet, és az vezetett át a
kormánymunkához. Nekem igen fontos volt megmutatnom, hogy létezik korszerű
elkötelezett művészet, amely akár az ezoterikust is felöleli. ..Valóban,
’95-ben állok talpra költőként, egy súlyos mélypont után. Szörnyű évem, másfél
évem volt lelkileg és szellemileg ’93 decemberétől kezdve, amikor Antall
meghalt. És az, hogy ’95-ben megírom a
Plótinosz szonett-ciklust, azt deklarálta, a magam számára is, hogy újjá tudtam
születni. Ennek a gyökere 1988 november 4-ig vezet vissza, amikor a köztemető
301-es parcellájának gazos, elrejtett és elhanyagolt mártír-sírhantjai és a Plótinosz-könyv
együttes hatása alatt vers bukik ki belőlem. Ezt a verset akkori első
fogalmazványában félreteszem és elfelejtem, és 1994-95-ben nyúlok ismét hozzá:
ez lett a <i>Talán önként, talán</i> <i>más okból</i> c. hosszú szabadversem. Ez a
kettős élmény számomra koherenciát adott mindannak, ami velem történt abban az
elmúlt hét évben. Akkor értettem meg, hogy az a világ rendje, mégpedig a
világnak egy nagyon magas platóni-keresztényi rendje, hogy emelkedünk és
süllyedünk. Hogy a lélek leszáll a testbe, az anyagi világba, egyre mélyebbre
süllyed és aztán ismét föl tud emelkedni az isteni felé. Kötődünk személyes
dolgainkhoz, dolgokhoz, amiket szeretünk, de ezek a le is béklyóznak bennünket,
és miattuk el is veszhetünk, elsüllyedhetünk. Tehát hogy igazából az emberi
élet nem más, mint hogy hullámvasúton járunk föl-le a szellem és a legmélyebben
elesett materiális világ között és hogy ez tragikus, de felemelő és hallatlanul szép dolog, amelyben
a születés és a halál is csak vékony választóvonal. És hogy fölfelé kell és
lehet törekedni. Amikor az ember ide elér a gondolkozásban, akkor megérti, hogy
igen, mással is megtörténtek ezek a súlyos bukások és krízisek, ezek a
felemeltetések, és hogy ez a világ rendje. Számomra akkor ez a platóni
hasonlat, Plótinosz hasonlata a szellem és a lélek és a test viszonyáról,
hirtelen magába ölelte mindazt, ami életemben addig történt és ami történni
fog, de akár a szeretteimmel és a nemzetemmel is történt és történni fog. Van
tehát feltámadása a szellemnek itt is, ebben a létünkben. Mint ahogy van élő
halál, van aki a halálban él. Ezzel a felismeréssel együtt bekövetkezett bennem
egy másik nagy szellemi esemény Is: rímes szonettekbe kezdtem írni ezt a Plótinosz-élményt. Nagyon
furcsa, ahogy összefüggenek a dolgok az életben. Az a lelki szabadságprogram,
amelyik engem modernistává tett, az ’87 környékén metamorfózison ment át.
Amikor felismertem, hogy most egy közösséget képviselek, amikor lehetségessé
válik egy nemzeti közösség újjászületése, abban a pillanatban a nemzet
tradíciója által létrehozott régi formák értelmet nyernek és megújíthatók
lesznek. A politikában is, és a művészetben is. Ennek logikáját csak a
szonett-ciklus befejeztével isemertem föl…S közben tovább írtam, azóta is írom a
prózaverseket és szabadverseket is. A prózaversben formálható meg a leghívebben
az álom, a képzelet és a valóság egybejátszása. 2007 óta pedig elsősorban az
foglalkoztat, hogy rímtelen szonettekbe írom a Shakespeare-improvizációimat – a
magam érzelmi életét egy Shakespeare-életbe.
</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G.− Ebben nekem most az
tetszett a legjobban, amit mondtál, hogy így válik költői élménnyé és
műformákban nagyon pontosan leképezhető költői élménnyé a rendszerváltás
élménye. Ami tulajdonképpen, azt hiszem, hogy ha egy kicsit belegondolunk,
messzemenően meghökkentő és váratlan. Ez egy olyan fordulat, amire korábban
semmilyen értelemben nem lehetett számítani. Ki gondolta volna? A te költői
életutadban, én ezt a húsz évet, amely igen hosszú idő, tulajdonképpen egy percnek érzem, tehát ez
egy nagyon egységes és nagyon egy tömb. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Kevés alkalom
nyílik arra, hogy ilyesmin gondolkozhassak. Ma a magyar szellemi élet
töredezett és kisszerű lett, az írás értékei önmagukban nem kapnak figyelmet, s
ennek megfelelően az irodalom elgyengül, elszürkül. Van ebben felelőssége az
íróknak is, bűvös körbe zárultunk. Amikor az irodalom nem tartja magát
fontosnak, akkor nem is fog szülni fontos műveket: amit létre hoz, azok
blődlizések és jópofiságok, vagy teljesen nyers, nárcisztikus monológok a
költészetben. Igazán most kezdem a változás szeleit érezni minden területen, a
30 és 40 közöttiek legjobbjaiban, akik most érnek be. Látok olyanokat, akik
okosan, felkészülten és bátran figyelik a világot, a múltat is beleértve. Eddig
alig történt meg a rendszerváltozás a gondolkodásban, semmi igazán új, igazán
nagy dolog nem történt eddig a szellemi életben. Most remény van arra, hogy
történhet. Egyébként pedig azt mondhatom, hogy ma is ugyanazokból az
energiákból táplálkozom, mint a pályám elején. Az örök témáim bukkannak fel
más-más arculattal. És ma is abból táplálkozik a versíró, esszéíró kedvem, hogy
Jékely Zoltán úgy törődött velem, hogy Robert
Duncannel úgy fogadott San Franciscoban, hogy Cs. Szabó László és Szabó Zoltán
úgy figyelt rám. Ők egy életre szóló töltést adtak és a mostoha évtizedekben ez
vitt engem előre.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">G. G. − Ezzel szemben meg is
született az az ideológia, hogy a jövőben maga a teljes szellemi élet és a
kultúra az egy mandarin-kultúra lesz, és a közönsége az egy, akik művelik és
akik befogadják, az egy társadalomtól elkülönült különleges csoportként magába
zárkózva fog ezzel foglalkozni. tehát ilyen értelemben ez a konzervativizmus.
Így vagy konzervatív költő, másfelől pedig ezen a konzervativizmuson belül,
amit mindig idézőjelben mondok, folyamatosan a közlésforma megújításával, új
műfaji kísérletekkel, a költői nyelv fölfrissítésével, egy abszolút modernista
formában jelenik ez meg. Hát világos, hogy ezzel olyan nagyon nem tud mit
kezdeni egyik tábor sem. Tehát itt is kiürült a közép.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 107%;">K. Gy. − Az, amit Nagy
Hagyománynak nevezett Hamvas, az az egyetlen érvényes dolog az emberiség
történetében, az az amit élni lehet és élni kell tovább. És persze a nemzeti
hagyomány. Hogy úgy mondjam, nekem Rilke számít. Ő számomra abszolút igazodási
pont, mint ahogy az említettek is -. Ha az ő szellemükkel megerősítve járjuk
útunkat éberen és figyelmesen a mában, akkor azok a dolgok, amiket írunk,
használhatók lesznek a jövő számára valahogy - vagy pedig nem lesz egyáltalán
jövő. De nem tud semmi történni, ami elvenné az érvényét azoknak a dolgoknak,
amelyek a sarokpontjai az én világomnak. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-37122364815746803562012-09-09T12:30:00.000+02:002012-09-08T10:38:45.323+02:00Ami ismét rádköszön<span style="color: #3d85c6;"><br /></span>
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;"> <i>Olyan forráshoz hasonlíthatnánk,</i></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><i> amelynek vize nem folyik el, hanem</i></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><i> körben visszafolyik önmagába.</i></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"> Porphüriosz</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;">Hogy nem süvít, pörög, örvénylik tova tőled</span></span>
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">minden szerteszét az idő kifordított</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">bőségszarujából, s az idővel bírod</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">néha a harcot, s van, ami nem vész el végleg -</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;">ez csoda. Hogy van, ami visszafordul s ismét</span></span>
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">rádköszön, mint libegő papírcsákó-hajó</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">a Duna örvényének körhintáján - de jó!</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Ülök a folyam partján, időtlen réten, mint rég</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;">Oroszival szemben, s álmatagon bámulom:</span></span>
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">ez tovaring örökre, az elrohan az árral,</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">mit csak meglátok vagy elhajítok könnyű karral,</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;">de nézd csak tíz év után visszatér barátom</span></span>
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">elfeledett füzete, felbontatlan üzenet,</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">papírhajó: kiválaszt s a káoszból kivezet.</span></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-63075685563901987312012-09-09T03:00:00.000+02:002012-09-08T10:43:05.893+02:00Üzenetek W. Sh.-től 3.<div class="IIIfejezetcm" style="margin: 1cm 0cm 0cm 3cm;">
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"> <span style="color: #3d85c6;"> Lényünk él tovább?</span></span></span></div>
<div class="IIIfejezetcm" style="margin: 0cm 0cm 5.65pt 3cm;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"> Substance Still Lives? (5)</span></span></div>
<div class="IIIfejezetcm" style="margin: 0cm 0cm 5.65pt 3cm;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"> </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"> Ez az élet is véget
ér majd, ez itt, </span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;">
az enyém. Nyarát az izgága idő</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;">
ocsmány télbe űzi, <i>hideous winter.</i></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><i>
</i>Nem maradhat meg, mi volt? Sem emléke?</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"> <i>Nor it, nor remembrance what it was?</i></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><i>
</i>Nem lesz? Jövővé nem alakul többé?</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;">
S várja tél, entrópia? A halál, </span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"> mely hozományát elherdálja? Élni</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;">
tovább azt, mit itthagyok, a hatalmak</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;">
aligha engedik majd. Talán mégis, </span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;">
foszlányokban, szavakban visszajárok?</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;">
Leszek tán itt kedveseim nyarában?</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"> Angyalom súgja: <i>substance still lives sweet.</i></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><i>
</i>Csak a test vész el, s lényünk él tovább?</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span>
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;">(A versciklus a <i>Járj, merre tetszik</i> kötetben jelent meg, 2012-ben) </span></span></div>
kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-89372123410726057502012-09-09T02:30:00.000+02:002012-09-08T10:42:57.124+02:00Üzenetek W. Sh.-től 2.<div class="IIIfejezetcm" style="margin: 1cm 0cm 0cm 3cm;">
<span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman";">Szárnysebesen, mozdulatlanul</span></span></span></div>
<div class="IIIfejezetcm" style="margin: 0cm 0cm 5.65pt 3cm;">
<span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman";">In winged speed no motion (51) </span></span></span></div>
<div class="IIIfejezetcm" style="margin: 0cm 0cm 5.65pt 3cm;">
<span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;"><br /></span></span></div>
<div class="vers" style="margin-left: 3.0cm;">
<span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman";">Szökkenj, lendüljön
karod, nyíljon szárnyad,<br />
ahogy Rafael álmodott s rajzolt meg.<br />
Álmomban hányszor szökkentünk fel együtt,<br />
míg szőtték időnket! Gyakoroltunk?<br />
Emlékeztünk? Szárnysebesen szálltunk, <br />
<i>in winged speed.</i> Mozdulatlan, <i>no motion.<br />
</i>Hát most jönne végső felszökkenésünk?<br />
Lendülnénk végleges tökéllyel, ahogy<br />
Rafael rajzolta okkerrel, urnák<br />
vérből és fényből kevert színével?<br />
Végleg átszökkenünk? <i>In winged motion? <br />
</i>Vissza? Vagy marasztalnak félmondatok, <br />
félig nyílt fiókok, tágra nyílt szemek?<br />
Itt tart még ámulat, undor, sors, varázs?</span></span></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman";"> </span></span><span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman";"><span style="font-family: "Times New Roman";"> </span> </span></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;"><span style="font-family: "Times New Roman";">(A versciklus a <i>Járj, merre tetszik</i> kötetben jelent meg, 2012-ben)</span></span> </span></div>
kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-85069511359952745022012-09-09T02:00:00.000+02:002012-09-08T10:42:46.991+02:00Üzenetek W. Sh.-től 1.<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="IIIfejezetcm" style="margin: 1cm 0cm 0cm 3cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;">Járj, merre tetszik</span></span></span></div>
<div class="IIIfejezetcm" style="margin: 0cm 0cm 5.65pt 3cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;">Be where you list (58)</span></span></span></div>
<div class="IIIfejezetcm" style="margin: 0cm 0cm 5.65pt 3cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;"><br /></span></span></span></div>
<div class="vers" style="margin-left: 3cm;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;">Járj, merre tetszik.<i>
Be where you list.<br />
</i>Járj, merre tetszik, angyal, ott vagyok, <br />
ott leszek én is. Járnál, merre tetszik?<br />
<i>Where you list?</i> Hisz úgy mondták, te kell kövess.<br />
Oldalam mellől nem tágíthatsz, míg<br />
nem érünk át! S tényleg velem tartottál<br />
hűségesen, legbelső iker-lélek.<br />
Súgtad, ha kellett, hogy tovább ne lépjek,<br />
s böktél oldalba gyengéden, mikor<br />
fordulnom kellett fényalakok felé.<br />
<i>Be where you list,</i> most már járj, merre tetszik,<br />
angyal. Kísértél eleget. Most én <br />
szegődnék melléd. Időnk itt fogytán.<br />
Szökkenj, lendüljön karod, nyíljon szárnyad.</span></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #3d85c6;"><br /></span></span>
<br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;">(A versciklus a <i>Járj, merre tetszik</i> kötetben jelent meg, 2012-ben)</span></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-7345504060564260422012-09-08T11:30:00.000+02:002012-09-08T10:41:57.234+02:00A fény rétegei<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt4tclPG1vh5we6xdM7Jt9GjzW3OMxs11bnHqQNt0EfOSsLs_XFtBIhsHtXyWF0VDHhO7ueQQd5fe3M3ZPAPOkZ8mrlFz2-66OhritCTWKnzeqI4wmzh_M2aie65wst_qhT2180OkYeZM/s1600/0009.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt4tclPG1vh5we6xdM7Jt9GjzW3OMxs11bnHqQNt0EfOSsLs_XFtBIhsHtXyWF0VDHhO7ueQQd5fe3M3ZPAPOkZ8mrlFz2-66OhritCTWKnzeqI4wmzh_M2aie65wst_qhT2180OkYeZM/s320/0009.jpg" width="209" /></a><span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"> <i>Válogatott esszék 2006-2009</i></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Nap Kiadó, 2010</span></span><br />
<br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">"...az események, tények jelentősége azon múlik, hogyan, milyen tudattal éljük őket át. Ezek az eszmélések leszivárognak a mozdulatainkba, hétköznapi mondatokként öltenek testet, érezzük őket a közhangulatban. Meglátszanak utcáink állapotában, és ott vannak abban is, amit földjeink, folyóink, erdeink állapota üzen a látó tekintetnek. Ez pedig, nem kétséges, mind kultúra, mind része a kultúrának. </span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Nemzeti sorsunk alakulása szorosan összefügg a kultúránk, eszmélésünk alakulásával. Meggyőződésem, hogy a rendszerváltoztató erők azért nem tudtak döntő áttörést elérni 1990-94-ben, az első szabadon választott kormány terminusa alatt, mert nem tudtak kellő lendületet adni a nemzeti mentalitás helyreállításának a létezés rendje nevében." </span>(<span style="font-size: small;">Részlet a kötetből</span>)</span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-61862412051352183552012-09-08T10:30:00.000+02:002012-09-08T10:41:11.278+02:00Amerika ideje<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPnThj5kOIdJl5KcvVb-Rm8gOk6GNx8kuExgcLBrb51nfm2EkOJl6y5_IQTHIjYF75x3HxgLvmuBcsIwSkX6wf2BsCTwg1A3SHCkCNZzCzPvaSEZ3zo1Nm_fKrVTFGOVY42iyg6M-clcY/s1600/amerika_ideje.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPnThj5kOIdJl5KcvVb-Rm8gOk6GNx8kuExgcLBrb51nfm2EkOJl6y5_IQTHIjYF75x3HxgLvmuBcsIwSkX6wf2BsCTwg1A3SHCkCNZzCzPvaSEZ3zo1Nm_fKrVTFGOVY42iyg6M-clcY/s320/amerika_ideje.jpg" width="216" /></a></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #567da9;">Esszék modernizmusról, modernségről </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #567da9;">Kossuth Egyetemi Kiadó, Debreceni Egyetem, Magyar Szemle Alapítvány, Debrecen, 2003.</span></span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #567da9;">Az Amerika
ideje a 20. század bő nyolc évtizedéről
szól, amikor Amerika magához ragadta a
kezdeményezést a nyugati kultúrában. A
könyv a modernizmus nagy hullámaival és
néhány domináns témával foglalkozik.
Elsősorban a költőkel és gondolkodókkal, de mindig
az egész művészet és az egész szellemi
élet konstellációjában. Ahogy a szereplők
látták s ahogy az elemzők - gyakran felcserélődő
helyzetből.</span><br style="color: #567da9;" />
<span style="color: #567da9;"> Egyes
tanulmányok 1978 és 2003 között születtek,
de egy ívbe illeszkednek. A folyamatosságot a
szemlélet és a hangnem azonossága teremti meg - a
költő és az irodalomtörténész, az
esztéta és az emlékező, a szemlélődő
és a cselekvő ember váltakozó szempontjaival.
Olyan szintézisre tesz a könyv kísérletet,
amelyben az amerikai élmények magyar és
európai gondolatokon szűrődnek át, amint az egész
nemzedékek eszmélésében történt
az 1960-as évek közepétől kezdve.
Érvényesülni igyekszik hát itt az
esszéíró személyisége és
kísérletező kedve csakúgy, mint a tudós
filológiai pontossága és
részletmegragadó szenvedélye.</span><br style="color: #567da9;" />
<span style="color: #567da9;">
A könyv gondolati erőterét olyan
egyéniségek határozzák meg, mint Henry
Adams, John Dewey, Carl G. Jung, A. N. Whitehead, D. T. Suzuki,
LewisMumford, T. S. Eliot, William Carlos Williams, Ezra Pound,
Gertrude Stein, Martin Heidegger, Charles Olson, Robert Duncan, Robert
Lowell, Denise Levertov, Robert Creeley, John Ashbery, Allen Ginsberg,
Jerome Rothenberg, James Hillman és Clayton Eshleman. Feltűnnek
azonban benne, egy-egy fontos pillanatban az elmúlt
évtizedek magyar alkotói is. </span><br style="color: #567da9;" />
<span style="color: #567da9;"> A könyv
végső soron az organikusság, a rendezettség
kérdése körül forog - a lét
természete ez. Van-e rendje, bármily felfoghatatlanul is,
az életünknek, a kozmosznak, avagy káosz uralkodik
kint és bent? Káosz, melyben olykor felcsillan a rend
látszata - avagy rend, amely gyakran látszik
káosznak? Erről fogalmazták meg sejtéseiket
és kérdéseiket e kor "látnokai" , s ehhez
teremtettek nyelvet.</span></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-55271786799129628422012-09-08T10:00:00.000+02:002012-09-08T10:40:53.290+02:00Táncban a sötéttel<div>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Összegyűjtött költemények 1971-2001</span></span></div>
<div>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Kortárs Kiadó, 2002</span></span></div>
<div>
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span></div>
<div>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"> </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-7D8HAPL0_4WJeHVOZpuiLGc_3Cfw0IBTXESCr5Ckee0B_jjDDQtZAj-LD8XSKLfPBdHbzaLrpM6KIaEgGEWH9E6WiEIigN0x10gbGCQvIbuizW_v8dD2r26tKVz2c0qo7xVyoiWqsMs/s1600/tancban_a_sotettel.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-7D8HAPL0_4WJeHVOZpuiLGc_3Cfw0IBTXESCr5Ckee0B_jjDDQtZAj-LD8XSKLfPBdHbzaLrpM6KIaEgGEWH9E6WiEIigN0x10gbGCQvIbuizW_v8dD2r26tKVz2c0qo7xVyoiWqsMs/s320/tancban_a_sotettel.jpg" width="224" /></a></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Az író hatvanadik születésnapjára jelent meg összegyűjtött verseinek
kötete, harmincéves költői pálya terméséé. Formai és gondolati gazdagság
bilincseli le versolvasót: találkozhat avantgárd darabokkal épp úgy,
mint klasszikus versformákban írt versekkel, mesterszonett nélküli
szonettkoszorúval, haikuval.</span></span></div>
kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-44959300516880267782012-09-08T09:40:00.000+02:002012-09-08T10:40:24.017+02:00Kentaur szárnyak<div class="separator" style="clear: both; color: #6fa8dc; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; color: #6fa8dc; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; color: #6fa8dc; text-align: center;">
</div>
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;">Esszék, beszélgetések 1968-1998</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #3d85c6;">Kortárs Kiadó, 1999</span></span><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmDb_FmUWcA7E7KhnNDFOThSxC0jczfj0c1tG50TIwxGK5TZDRTsLfybf4_c-ZkKtMT4gXWDygsTIRxphtExBdLJbuSwXWLJaq_gyNy1IriFPlb-OW1s4PrFzdYQjglStErZeFyQH8z2o/s1600/kentaur_szarnyak.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmDb_FmUWcA7E7KhnNDFOThSxC0jczfj0c1tG50TIwxGK5TZDRTsLfybf4_c-ZkKtMT4gXWDygsTIRxphtExBdLJbuSwXWLJaq_gyNy1IriFPlb-OW1s4PrFzdYQjglStErZeFyQH8z2o/s320/kentaur_szarnyak.jpg" width="229" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">"A szárnyas kentaur folytonosan határokon él, határokat lép át. Ha magasra emelkedik, ritkán feledheti, hogy szakadék szélén jár: bármikor visszazuhanhat az emberi s tovább egyenest az állati világba...Lejjebb? Inkább egy másik tökélybe, az állatéba, amely nem sejti a maga múlékonyságát."</span></span><br />
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">"A Földön az emberi lét mindig árnyékot vet, ha fény van. És van éjszaka is, a léleknek is van éjszakája. Éjszakája és nappala, fénye és árnyéka van civilizációnknak is."</span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">"Az ökológiai szemlélet megszületése azért is korszakos fejlemény, mert mint láttuk, benne kezet nyújthat egymásnak a múlt század során két ágra szakadt értelmiség, a természettudományos és a humán gondolkodás, és kezet nyújthat egymásnak a tudományos módszer és a művészi intuíció."</span></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">"A jövő többnyire szerény külsőségek közt indul el, poros Názáretekből vagy egy virágzó kisvárosból, baráti körökből, névtelen helyekről, ahol az átélt helyi valóság és a teljes világ érzékelése összetalálkozott néhány éber és erős képzeletű emberben. A jövő nem a globális virtuális világ képernyőjén születik meg."</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></div>
<div style="color: #6fa8dc;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-20219845124291804722012-09-08T09:30:00.000+02:002012-09-08T10:39:50.510+02:00Január<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkX50Bc4-yWh-8RMGRarsjQPSgcw-2BWnEaNjv50MRYcH_zFSIQy0j49CGsZBZ8yjaVlI4QVa_aCrRIxC4eHebE2ccBBFEOv0EvT0yTCBE2nBLA2o_qeljYS-Lv2k0gGsZ326ZahBWvbY/s1600/januar.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkX50Bc4-yWh-8RMGRarsjQPSgcw-2BWnEaNjv50MRYcH_zFSIQy0j49CGsZBZ8yjaVlI4QVa_aCrRIxC4eHebE2ccBBFEOv0EvT0yTCBE2nBLA2o_qeljYS-Lv2k0gGsZ326ZahBWvbY/s320/januar.jpg" width="229" /></a><span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Versek 1989-1996</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Kortárs Kiadó 1997</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;"></span></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-11948974836740521822012-09-08T09:20:00.000+02:002012-09-08T10:39:41.210+02:00A létezés hálói<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6thSjrLqXobPrOXdT-dKDHnkuTGFNDqAUrbeljIpSv4LSEYv5P2Xy0jDWYEW-bXY9rGtjv9ChnSzkV8KotgLMKyi0EWEYMTPPGcOCOk5GTcKQAAux64N0VmvcevtbttIbhyiiyotSkTs/s1600/a+letezes+haloi.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6thSjrLqXobPrOXdT-dKDHnkuTGFNDqAUrbeljIpSv4LSEYv5P2Xy0jDWYEW-bXY9rGtjv9ChnSzkV8KotgLMKyi0EWEYMTPPGcOCOk5GTcKQAAux64N0VmvcevtbttIbhyiiyotSkTs/s320/a+letezes+haloi.jpg" width="194" /></a>Amerikai költők versei Kodolányi Gyula műfordításában</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990, JAK füzetek </span></span><br />
<br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">A létezés hálói - utalás Charles Olson egyik versére: a létezés különböző szintjein kiterülő hatalmas hálókba gabalyodik angyal, démon, ember, és nincs kard, amely átvágná, a kéznek kell szétbogoznia csomóit.</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Kodolányi Gyula költő, műfordító, irodalomtörténész amerikai költők verseiből összeállított antológiájában a versek java az emberi létezés pontos megörökítésére törekszik. Mint a bevezetőben olvasható: "A létezés megragadásának vágya nem a leltárkészítés szenvedélyéből táplálkozik, hanem a megélés vágyából, abból, hogy az egyszerin át megélhető legyen egy pillanatra a teljes lét." </span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Az indián szövegek szerzői, Walt Whitman, William Carlos Williams, Wallace Stevens, Charles Olson, Robert Duncan, Sylvia Plath és a kötet többi költője mindezt megtévesztő természetességgel teszik: nehézkes bolcselkedés helyett szokatlan látásmódjuk, elfogulatlan megszólalásuk kínál izgalmas kalandot az olvasónak a költészet teremtő felfedezésében.</span></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-80116753490254182672012-09-08T09:10:00.000+02:002012-09-08T10:39:20.311+02:00Hatalmak<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #3d85c6;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4ZKn4ddASXQys5Z8G_o-nwQtgvHuptzudXEYf-OjMjBB1EnwYnl7lbPBlADkc__B1pAeGi52Fr9ep7FigxdSvHyqnkexK16hJfoHT7M0qnkVMcEg2rYiAKnA1gnfo7PLibP0J5kxq5kI/s1600/hatalmak.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4ZKn4ddASXQys5Z8G_o-nwQtgvHuptzudXEYf-OjMjBB1EnwYnl7lbPBlADkc__B1pAeGi52Fr9ep7FigxdSvHyqnkexK16hJfoHT7M0qnkVMcEg2rYiAKnA1gnfo7PLibP0J5kxq5kI/s320/hatalmak.jpg" width="223" /></a></span></div>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Versek, műfordítások</span></span><span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"> </span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Liget Könyvek/Téka, 1988 </span></span><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">"A létezés-szakmában dolgozom"</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Helyzetdal Ottlik Gézának</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;"><br /></span><span style="font-size: large;">Megünneplem az akácvirágzás idejét,</span></span>
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">(van év, hogy kétszer is), minden</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">eldobott palackot összeszednék, mintha</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">az bántané csak a szemet. A levelet</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">ha "díjelőleges", hagyom, várjon</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">egy darabig asztalomon. Öklömmel</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">kerek lyukat dörgölök a zuzmarás</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">buszablakra, hogy kilássak, s nem bánom</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">meg sosem. Átlapozom a Vásárlók</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Könyvét, a fogyasztókét, de nem</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">írok beléjük panaszt, verset.</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">A regényt már csak a hallgatás</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">előzi meg", biztatom magamat, míg</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">hallgatagon zuhanyozom. A hely</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">emberi szövevényét követem</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">tovább. Pórusaimban ilyen tér</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">képekkel bandukolok a gyanútlan</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">fogalmi lámpák ritmusára: egyszer</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">majd papírra vetem őket, ha az írás</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">beliség ideje visszatér. A világban</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">akad elég megjegyzendő öröm, enyhén</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">hetyke orr, óriás vadgesztenye,</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">önkéntelen összemosolygás, és nap</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">keltekor még mindig hamisítatlan</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">a fény. Egyszóval, "az élet mégis</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">nagyobbszabású dolg,mint</span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">amilyennek emberi ésszel látszik."</span></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-91855194076620440262012-09-08T09:00:00.001+02:002012-09-08T10:39:07.186+02:00A tenger és a szél szüntelen<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfhv88JjgL258FG90eK8mWznFV42Z1iAB_bpuGyP-eOqFW7xrLg1CTGTfmBfaVVACvHqqrVc8D0RQXvNKIN1AQQo-D2FaID9_bFLs9igwp_Rb18Sn73xbdZpJ_Ii_zJy3jqXz2Yz8t3bs/s1600/a+tenger+%C3%A9s+a+sz%C3%A9l.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfhv88JjgL258FG90eK8mWznFV42Z1iAB_bpuGyP-eOqFW7xrLg1CTGTfmBfaVVACvHqqrVc8D0RQXvNKIN1AQQo-D2FaID9_bFLs9igwp_Rb18Sn73xbdZpJ_Ii_zJy3jqXz2Yz8t3bs/s320/a+tenger+%C3%A9s+a+sz%C3%A9l.jpg" width="248" /></a></span></div>
<span style="font-size: large;"><span style="color: #567da9;"><span style="color: #567da9;">Versek</span></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #567da9;"><span style="color: #567da9;">Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1981 </span></span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="color: #567da9;"><span style="color: #567da9;">Kodolányi
Gyula Budapesten született, 1942-ben, s 1966-ban szerzett angol
tanári diplomát az ELTE bölcsészkarán,
amelynek angol tanszéke lett időközben a munkahelye is.
Verseivel szinte valamennyi irodalmi folyóiratunk
hasábjain évek óta jelen van, de kötete - az <span style="font-style: italic;">Alföld</span>ben, a <span style="font-style: italic;">Híd</span>ban, a <span style="font-style: italic;">Mozgó Világ</span>ban, a <span style="font-style: italic;">Tiszatáj</span>ban, az <span style="font-style: italic;">Új Írás</span>ban vagy a <span style="font-style: italic;">Szép versek</span>
antológiában megjelent versekhez képest -
szigorú válogatás egy üdvös és
elemző racionalizmussal fegyelmezett, de alapján romantikus
ihlet ösztönzéseinek engedelmeskedő modern költői
magatartás kifejezése érdekében. Az
esztétika egyik - manapság divatos - hasonlata
értelmében a köznyelv "sima fehér
ablaküveg", amely akadálytalan-könnyed
rálátást enged a dolgok köznapi
jelentésére, a költészet nyelve viszont
"színes, mintás üveg", amely elsősorban és
mindenekfelett önmagát tolja a tekintet elé. E
kötet olvasója tapasztalni fogja, hogy Kodolányi
Gyula versei nem az ilyenfajta metaforikus én-líra
felé törekszenek. E versek írója, mint
megannyi, 20. századi költő-társa, már nem
hisz abban, hogy a hagyományos lírai
önmegvalósítás révén
előálló költői személyiség
alfája és ómegája lehet a versnek. Az ő
számára éppenséggel egy <span style="font-style: italic;">másik</span> személyiségnek a maszkja teremti meg az "üveg" - a költői nyelv - színeit</span>
és mintázatát, akinek a
képzelt-feltételezett
nézőpontjából elmondja a <span style="font-style: italic;">saját</span>,
szemérmesen-fátyolozott látomását a
világról. Kodolányi Gyula számára
ebben a kötetben az egyik maszk: Noah Webster, a múlt
századi amerikai "Czuczor-Fogarasi"; a nevezetes, máig
élő és forgalomban levő, s kiadásról
kiadásra, a kor szükségletei, nyelvi
állapotváltozásai szerint folyton bővülő
Webster-szótár atyja, aki - a költő vallomása
szerint - "bár történelmi alak, de
eléggé távoli, ismeretlen életű ahhoz, hogy
azt képzeljem belé, ami megtörténhetett
volna, megtörténhetne, s nap mint nap meg is
történik. Egyénisége, története
befejezetlen, nyitott" - mint a szótár, tehetnénk
hozzá, amit létrehozott. - a kötet
természetesen mást is tartalmaz: a <span style="font-style: italic;">Dalok</span>
ciklus például szinte ómódian klasszikus
formában írt verseket, s ennek mintegy
ellentéteként az <span style="font-style: italic;">Új világ</span>
című hosszú vers a vázlatszerűséget, a
"Stichwort-töredezettséget" emeli eredeti
fénytörésű lírai formává. Mit
nevezhetünk mindebben romantikusnak? A kötetben
megvalósuló, sokféle kísérlethez
és vállalkozáshoz tapadó, titkos
költői reményt; azt, hogy talán éppen ezen a
látszólag kerülő úton lehet visszalopni a
lírába az ősi ihlet jogát, amely
egyébként nem kis részt a modern líra
gyakorlata miatt illant el napjaink költészetéből.</span></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-64601317080015147632012-09-08T02:30:00.000+02:002012-09-08T10:31:53.889+02:00Kodolányi Gyula - életrajz<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;">(1942, Budapest) költő, műfordító,
irodalomtörténész. 1971–1990: az ELTE tanára. 1972−1973-ban ACLS-,
1984−1985-ben Fulbright-ösztöndíjjal az USA-ban kutat és tanít.
1987−1990-ben részt vesz a rendszerváltoztató ellenzéki mozgalmakban.
1990–1994: miniszterelnökségi államtitkár. 1992 óta a <i>Magyar Szemle</i>, 2010-től a <i>Hungarian Review</i> főszerkesztője. 2004–2009-ben az Emory Egyetem (Atlanta, USA) tanára. Főbb elismerések: József Attila-díj (2002), Príma Díj (a <i>Magyar Szemlé</i>vel, 2003), a Köztársasági Elnök Érdemérme (2005). Főbb művei: <i>A létezés hálói</i> (Amerikai költők, ford., 1990), <i>Kentaurszárnyak</i> (Esszék, interjúk, 1999), <i>Táncban a sötéttel</i> (Összegyűjtött versek 2002), <i>Amerika ideje </i>(Esszék, 2003), <i>A hullám taraja</i> (Esszék, interjúk, 2006), <i>A fény rétegei </i>(Esszék, 2010).</span></span></div>
kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-30488907089681536882012-09-08T02:00:00.000+02:002012-09-08T10:29:06.938+02:00Gyula Kodolányi - Curriculum Vitae<div class="lead" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="lead" style="text-align: justify;">
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;">(Budapest, 1942), Editorin- Chief of Hungarian Review
and of Magyar Szemle, is the author of nine collections of poetry,
scholarly and literary essays and translations. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;">
He taught English and American Literature at Eötvös Loránd
University in Budapest in 1970–1989. He received research and teaching
fellowships to Britain and the US. He taught at the University of
California in Santa Barbara (1984–85) and at Emory University in Atlanta
(2004–2009), and read his poetry in English widely in the US In 1987,
he was a founding member of the Hungarian Democratic Forum (MDF). In
1990–94, he served as Senior Foreign Policy Advisor to the Prime
Minister. In 2000–2005 he was an Adviser to President Ferenc Mádl. In
2002, he received the Attila József Prize for Literature, in 2005 the
President’s Medal of Honour for his public and literary achievements.
With Magyar Szemle, he received a Prima Prize in 2003. </span></span><br />
<br />
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--></span></span><br />
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if !mso]><img src="//img2.blogblog.com/img/video_object.png" style="background-color: #b2b2b2; " class="BLOGGER-object-element tr_noresize tr_placeholder" id="ieooui" data-original-id="ieooui" />
<style>
st1\:*{behavior:url(#ieooui) }
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt;
mso-para-margin:0in;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</span></span><br />
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span lang="EN-GB">Gyula
Kodolányi</span></b><span lang="EN-GB"> /b. January 23, 1942, Budapest/ writer,
politician, scholar, editor-in-chief of <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Magyar
Szemle (Hungarian Review,</i> a bi-monthly).</span></span></span></div>
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;">
</span></span>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;"><span lang="EN-GB">November 2006. Distinguished Presidential
Lecturer, Singapore Management University.</span></span></span></div>
<span style="color: #6fa8dc;"><span style="font-size: large;">
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">January-May 2006. Senior Visiting Scholar,
Emory University, Atlanta, teaching a course on Modern Hungarian Culture,
giving public lectures and a poetry reading under the auspices of the Halle
Institute.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">May 2004. Distinguished Visiting Fellow,
College of Creative Studies, University of California at Santa Barbara.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">January-May 2004. Senior Visiting
Professor, Emory College, Emory University, Atlanta, teaching a course on the
East Central European Transition, giving public lectures and poetry readings.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">June 2003. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Amerika ideje (America’s Time. Essays on Modenism and Modernity).</i>
Kossuth University Publishers, Debrecen and Magyar Szemle, Budapest. 440 pages.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">January 2002. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Táncban a sötéttel (Dancing with the Dark)</i>. Collected Poems
1971-2001. Kortárs, Budapest, 256 pp. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">January 2001-August 2005. Adviser to the
President of the Republic.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">June 1999. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kentaurszárnyak (Kentaur’s Wings). </i><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Selected Essays and Interviews, 1968-1998.
Kortárs, Budapest, 422 pp.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">April 1998-2002. Editor-in-Chief, then Art
Director, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Színkép</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">(Spectrum).</i> Weekly cultural television
program, TV2, Budapest. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">June 1997.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Január (January)</i>. Poems, 1989-1996. Kortárs, Budapest, 73 pp.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">September 1992 - present. Editor-in-Chief, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Magyar Szemle</i>, an intellectual and
political monthly, since 1997 bi-monthly</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">October 1992- February 1996. Vice Chairman,
Hungária Television Foundation /operators of Duna Televizió, the state-owned
Hungarian satellite channel/. February 1996-September 1997: Member of the Board
of Trustees.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">September 1992- March 1993. Co-Founder and
Acting Chairman, Hungarian Atlantic Council.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">May 1991- December 2004. Member of the
Board, Hungarian Motion Picture Foundation.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">April 1991. Wilson Visiting Professor,
College of St. Mary's, Moraga, California. Lectures on politics and poetry,
poetry reading.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">October 1990. Reading poetry at the
National Poetry Week IV, Fort Mason, San Francisco. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">November 1990-July 1994. Senior Adviser on
Foreign Policy to the Prime Minister, with the rank of Titular State Secretary.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">May 1990-November 1990. Senior Adviser on
Foreign Policy to Prime Minister József Antall.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1991. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A</i></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="EN-GB"> lét hálói (Nets of Being).</span></i><span lang="EN-GB">Collected poetry translations of G.K. from the American. Európa
Publishers, Budapest, 157 pp.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1990. The French modern dance group Theatre
Jel, of the National Center of Dance in Orleans,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>presents at the Theatre de la Ville de Paris <i style="mso-bidi-font-style: normal;">The Death of the</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Emperor,</i> a dance play with words, written in 1989 with composer
György Szabados and Choreographer Josef Nadj.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1989. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hatalmak.
(Powers).</i> New and Selected Poems, Liget Books, Budapest, 106 pp.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1989. Co-Founder, Department of American
Studies, Eötvös Loránd University, Budapest.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">September 1987. Founding Member of
Hungarian Democratic Forum, first opposition party in Hungary since 1956.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1984-85. Fulbright Professor of American
and Hungarian Studies, University of California, Santa Barbara. Teaching
literature courses and creative writing.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">November 1981. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A</i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"> tenger és a tél szüntelen (The Sea and the
Wind Endlessly).</i> Poems. Szépirodalmi, Budapest, 142 pp.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1978-1988 . Participation in
"underground" opposition activities.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1972-73. ACLS Research Fellow in American
Literature at Yale University.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1970-present. Translator and editor of
anthologies and works in Hungarian by American authors including Henry Adams,
Lewis Mumford, William Carlos Williams and many others. Co-Translator and
editor of poems translated from the Hungarian into English, in collaboration
with William Jay Smith, Charles Tomlinson, Clayton Eshleman and others. Author
of critical and scholarly essays on modern American and English writing,
published in Hungarian and English. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1970-1989. Teaching American and English
Literature, and Comparative Literature /1985-89/ at Eötvös Loránd University,
Budapest.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1969-70. Three-month British Council
Scholarship for research in Britain on modern poetry, under the tutelage of
poet and professor Charles Tomlinson, Bristol University.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">1966-1970. English Editor at Corvina Press,
Budapest.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-GB">Education:</span></i><span lang="EN-GB">
M.A. in English, Eötvös Loránd University, Budapest, 1966.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="EN-GB">Distinctions:</span></i><span lang="EN-GB"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">September 1983. Mikes Kelemen Prize /The
Hague, Netherlands/<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>for Best Hungarian
Book of the Year 1982, awarded by Hungarian writers in exile for <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A tenger és</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">a szél szüntelen</i>.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">May 1996, Brussels. European Order of Merit
/Ordre Européen du Mérit/ for political and civic activities.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">March 2002, Budapest. József Attila Prize
for literature.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">December 2003, Prima Primissima Prize, 2<sup>nd</sup>
grade, for Magyar Szemle review.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">July 2005. President's Medal of Merit for
professional and public service.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span lang="EN-GB">Family:</span></i><span lang="EN-GB"> Married to Mária Anna Illyés, art historian and critic, 1965.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Son Bálint born in 1976. Daughter
Judit born in 1978.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB"><span style="mso-spacerun: yes;">
</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">Budapest, November 2005</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB">Home address: Budapest 1025, Józsefhegyi út
9. Hungary</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Phone 36-1-326 20 29, Fax
36-1-326 18 50.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>e-mail: gkodo@freemail.hu</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>gkodola@emory.edu</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-GB"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</span></span></div>
kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-11481010576771792882012-09-08T00:00:00.000+02:002012-09-08T10:46:56.555+02:00Járj, merre tetszik<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2h-i2iaxh62ScgFQSfH7KRub-bJtljSgMpPL3MoL771gSewGo8yTMBwtW5C1KVs_wPGCVw-aZdHj7PC6eVaquezNHvoCLnVzNgGa8jc-Qpyz6YwqLjijVzdklQyFL0ReGFr8oUJ-RImQ/s1600/jarj+merre+tetszik.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2h-i2iaxh62ScgFQSfH7KRub-bJtljSgMpPL3MoL771gSewGo8yTMBwtW5C1KVs_wPGCVw-aZdHj7PC6eVaquezNHvoCLnVzNgGa8jc-Qpyz6YwqLjijVzdklQyFL0ReGFr8oUJ-RImQ/s320/jarj+merre+tetszik.jpg" width="220" /></a></div>
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Új és válogatott versek 1971-2011 </span></span><br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">Nap kiadó, 2012</span></span><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><span style="font-size: large;">A költő hetvenedik születésnapja alkalmából megjelent ünnepi kötet egy életút verseiből válogat. </span></span>kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-78496470345984614112012-08-11T11:00:00.000+02:002012-09-08T10:41:32.025+02:00A hullám taraja<div style="color: #6fa8dc;">
<span style="font-size: large;">2006. Nap Kiadó</span></div>
<div style="color: #6fa8dc;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="color: #6fa8dc;">
<span style="font-size: large;">Válogatott esszék és interjúk </span></div>
<div style="color: #6fa8dc;">
<span style="font-size: large;">2000-2005</span></div>
<div style="color: #6fa8dc;">
<br /></div>
<div style="color: #6fa8dc;">
<br /></div>
<div style="color: #6fa8dc;">
<span style="font-size: large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8xQOm-GxXv3MDzOUxIfwF9uDwWIvZcaeSXLaIuNC1pcKnxSBCWXeSMAUMma7vLZ9FdSrCayXHi0YITCKxA67aBSqQ_VUklj4xLe1uw6-6uShllUlpl-U_QzwaHSEHhPu53U60TXNo6Po/s1600/hullam_taraja.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8xQOm-GxXv3MDzOUxIfwF9uDwWIvZcaeSXLaIuNC1pcKnxSBCWXeSMAUMma7vLZ9FdSrCayXHi0YITCKxA67aBSqQ_VUklj4xLe1uw6-6uShllUlpl-U_QzwaHSEHhPu53U60TXNo6Po/s320/hullam_taraja.jpg" width="214" /></a></span><span style="color: #6fa8dc; font-size: large;">Egyik kötelességünk az, hogy a nyelvünkre figyeljünk, a másik pedig az, hogy a világra, az egész világra. A tudatlanságra nincsen mentség. Ne meneküljünk el attól, ami sebez és fáj, hanem keressük meg, próbáljuk megérteni. A művészet csak ellenállással szemben tud jelentést teremteni. Azzal szemben, amit divatosan problémának nevezünk. A globalizáció is ilyen probléma, a világ újfajta ellenállása - támadása - az énnel, a kultúrával szemben. Szembe kell tehát néznünk vele, ki kell ismernünk, meg kell szelídítenünk. Különben problémátlanok maradunk: jelentéktelenek.</span></div>
kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6217787733814405570.post-53139857547497992412012-01-23T17:42:00.000+01:002014-11-24T17:56:21.624+01:00A költő szellemi útjai<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if !mso]><img src="//img2.blogblog.com/img/video_object.png" style="background-color: #b2b2b2; " class="BLOGGER-object-element tr_noresize tr_placeholder" id="ieooui" data-original-id="ieooui" />
<style>
st1\:*{behavior:url(#ieooui) }
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman","serif";}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 6pt; page-break-after: avoid; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><b><span style="font-variant: small-caps; line-height: 150%;"><br /></span></b></span></span></span></div>
<h4 class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; page-break-after: avoid; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><i><span style="line-height: 150%;">Rádióbeszélgetés Völgyi
Tóth Zsuzsával</span></i></span></span></span></h4>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><i><span style="line-height: 150%;">A Litea Könyvműhelyben Bakó
Annamária és Körmendy Zsuzsanna köszöntötte népes közönséggel
a hetven éves Kodolányi Gyulát. De nemcsak születésnap volt ez, hanem főleg
könyvbemutató. Megjelent az alkalomra a </span></i><span style="line-height: 150%;">Járj, merre tetszik<i>
című válogatott verskötet is, amely teljesen felborítja a kronológiát és a
szokásostól eltérően a költő új verseivel kezdődik. De megtaláljuk benne a
70-es években írott költemények jó néhányát is. A jelenleg s már egy ideje
Shakespeare igézetében élő Kodolányi Gyulát otthonában kerestem fel egy nyugodt
beszélgetésre. </i></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><b>Kodolányi Gyula</b> – Az 1960-as években, a 60-as
évek második felében már úgy tájékozódtam, mint egy költő, noha alig írtam még
verseket. Akkor sokan ráéreztünk arra hirtelen, hogy az amerikai költészetben
van a legtöbb energia, a legtöbb vitalitás és a legtöbb szín és izgalom. Például
Pilinszky volt az, aki ebben az időben ezt meg is fogalmazta. És nálam ez a
másik hivatásommal is egybeesett, hiszen angol szakosként amerikanista lettem,
a saját döntésemből. Úgy lettem amerikanista, hogy igazán az egyetemen nem is
tanították a mai amerikai irodalmat, és később ennek tanára lettem az egyetemen.
</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><b>Völgyi Tóth Zsuzsa</b> – <i>És fordította is a költőket</i>.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.: Igen, elkezdtem
fordítani, és fordítok máig is, bár csak ritkán érek rá. Amikor az ember ilyen
hosszú ideje él együtt egy másik nyelvvel, és az idegen nyelv verseivel és
költőivel, nagyon közel kerülnek hozzá, szinte testi-lelki közelségbe, és az árnyalatokra
már úgy érez rá az ember, mint az anyanyelvén, vagy az anyanyelve költőinél. Ennek
a közelségnek köszönhetők az újabb ciklusom versei, ahol a versek elindítója egy-egy fél sor, egy
szókapcsolat egy Shakespeare szonettből. Ez arra is példa, hogy költő számára a
nyelv maga is ihlet. Nemcsak a nagy érzelmeink, felismeréseink sodrában tudunk
verseket írni, hanem egy mondattöredéktől is beindulunk, amit az utcán hallunk fél
füllel egy idegentől, vagy egy fordulattól, amit egy másik költőtől olvasunk.
Divatosak is lettek az ilyen töredékek nagyon korunkban, vendégszöveg címen. Ezek
a szövegek tehát ránk ugyanúgy hatnak, mint egy elemi élmény, mert a nyelvvel
való kapcsolatunk ennyire elemi és érzéki. Úgy is mondhatnám, hogy olyanok ezek
a kiemelt idézetek és talált szövegek, mint egy Rorschach-teszt tintapacnija,
amely számtalan személyes asszociációt indít el. Ha elolvasok, felidézek
magamban egy erős fél sort egy Shakespeare-szonettből, az végigfut bennem, a
pillanat belső lerakódásain, és a jelentések, hangzások sorait indítja el. Végül
is ezek egyikén-másikán elindulva alakul ki bennem egy ilyen vers – amely lehet
szabad fordítás, improvizáció, irónikus szembefordulás, vagy egy szócsokor
végigjátszása – de mindenképpen saját vers.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.: <i>Ezekkel az új vagy viszonylag új versekkel kezdődik a kötet, és később
találkozhatunk benne a régebbiekkel. A könyvet olvasva, amely a pályát ilyen
sajátosan követi végig, az tűnik ki rögtön egy nagy merítésből, hogy milyen sok
ebben a költészetben a bensőséges, sajáttá lett világirodalmi áthallás és inspiráció, versek, költők tudatos felidézése. Rengeteg ilyen szólam
merül fel a kötetben, amit végig lehet kísérni, s amelyek mind sajátosan de
természetesen épülnek be Kodolányi Gyula költészetébe. Mennyi ebben a játék, hogy
a költő szándékosan nyílik fel bizonyos műveknek, és hagyja, figyeli, hogyan hatnak
rá? Milyen értelemben nevezhető ez hatásnak? </i></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.: </span></span></span>A hatás szó kétarcú,
veszélyes. Nagyon vissza tudnak élni vele az irodalomtörténészek, kritikusok.
Most olyan költőkről beszélünk, akiknek hangját, hullámzását befogadtam és
átengedtem magamon, és ezt igen gyakran jelzem is. Ezek nem pusztán külföldiek.
Magyarok is vannak természetesen, vannak magyar költészeti áthallások is a
verseimben, de kétségtelen, hogy a pályám elején nagyon nagy jelentősége volt
számomra a kortárs amerikai költőknek, akik közül sokakat személyesen is a barátomnak mondhattam, mondhatok.
De így hatott rám a francia prózavers is, és az improvizációkat író költők. De
mindez, én azt gondolom, ezek szintetikusan belekerültek egy spektrumba, ami az
én személyes és magyar spektrumom. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.:</span></span></span> <i>Hogy ha már Az Üzenetek W.Sh.-től című szonettciklusról kezdünk beszélni,
vagy magáról Shakespeare-ről, azért ez
egyfajta képzeleti, beleérzési játék is, amelynek során egy kicsit belebújik az
ember a másiknak a bőrébe, és ez sosem állt távol magától a műfordítástól sem. Szóval,
hadd kérdezzek rá ismét a játék szerepére. </i></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.: </span></span></span>Közhely, hogy nem lehet
a művészetet szétválasztani a játéktól – de ritkán beszélünk ennek mértékéről,
jelentőségéről. Hogy úgy mondjam, a játék nagyon komoly és nemes dolog. Vannak például
programszerűen komoly művészek, akikkel kapcsolatban eszünkbe sem jutna a játék
szerepe, holott, ha megnézzük, helye van náluk is. A mesterségnek az egyik alapeleme
a játék, a kisérletezés. A játék eleme felbukkan a formateremtésben is, hiszen
a művészet forma nélkül nem létezik. Tehát még a látszólag a legszabadabb
formájú művek is olyan alkotások, ahol nagyon fontos szerepet játszik a
struktúra. Ahol struktúra van, ott már ismétlések lépnek be, ott már belépnek
azok modulációi. A másik lehetőség, ami határtalan, az a nyelvvel való játék. A
szavak jelentéseiben való elmélyedés, amikor a költő ráérez, hogy egy szó
mögött fölcsillan az egész múltja, etimológiája. Az, hogy ezt a szót a nyelvünk
több ezer év óta hozza magával és mi minden rakódott rá. És természetesen ugye,
ez az angol nyelvvel is csaknem így van esetemben, amit tényleg elég behatóan ismerek. Nem kérdés,
hogy én sokaknál nagyobb teret engedek a játéknak tudatosan is az írásban – és
a vers ezt meghálálja, mert ez az oldottság nyit fel új belső tereket, és
felismerésekkel ajándékoz meg.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.:</span></span></span> <i>Már beszélgettünk más alkalommal is ezekről a Shakespeare-szonettek
ihlette versekről, de beszéljünk azért újból róluk, hiszen ezek egy nagyon
fontos és hosszú korszakot nyitottak az Ön pályáján, az elmúlt hét évet.</i><span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.: </span></span></span></span></span><span style="line-height: 150%;">Én
magam is szívesen hoztam ezeket ezúttal is a középpontba, mert költőileg engem ez
a ciklus foglal le ebben a pillanatban, mert ezt a ciklust még mindig írom. S
ezért is tettem ezeket a verseket a kötet élére, mert azt gondolom, hogy az
olvasó is meg fogja érezni, azt, hogy itt egy nagyon eleven, élő dologról van
szó, ami a költőt nagyon izgatja. Nagyon sok fajta ihlet bukkant fel ezekben a
versekben, amióta a sorozatot írom, de már azt megelőzően is, amikor belsőleg
készültem erre a feladatra. Talán merészség ezt mondani, de mint egy személyes
barát, oly közel kerültem nemcsak a költő Shakespearehez, az emberhez is. Ösztönös
sejtéseim vannak róla. Érzem, „mi fér bele” ebbe a személyiségbe, és mi nem.
Holott a versek megírásához talán ez nem is okvetlenül lett volna szükséges. De
hát berántott az örvény. Shakespeare alakját rengeteg utólagos ferdítés meg
legenda veszi körül, és ezek között vannak tetszetős és divatos spekulációk,
mert minden kor a saját tükrét keresné benne. De a valóság az, hogy ha akarunk,
nagyon sok biztosat tudhatunk meg róla. Noha nem hagyott hátra egyetlen
személyes iratot sem, sokszáz helyen említik meg őt életében a legkülönfajtább
iratokban Angliában – levelekben, naplókban, színlapokon, cenzori engedélyeken,
periratokban, pamfletekben és kritikákban. És miután Anglia szerencsésebb történelmű ország és az angol
irattárakat nem dúlták fel évtizedenként vagy évszázadonként és nem égettek
mindent föl és nem szórtak mindent szét hódítók és elvakult boszorkányüldözők,
fantasztikusan izgalmas dolgok kerülnek elő még manapság is, és ezeket a Shakespeare
filológusok összerakják, mint ahogyan a detektívek raknak össze egy
személyiségképet a bűnözőről és kialakul valami. Tehát Shakespeare figurája
összerakható a rengeteg apró említésből és azt gondolom, hogy egy kellően
empatikus író élővé tudja álmodni.<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">Gondolom,
hogy fontos ez az emberi közelség, még
akkor is, ha a versciklus ihletét nem Shakespeare, az ember élete, hanem a
páratlan szellemi és nyelvi erejű költő szavai adják.<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 150%;">Azért
is megkapó ez a személyiség, mert nagyon mai ember is volt ő, egy bonyolult, veszélyes korban. Nem véletlen,
hogy Harold Bloom Shakespeare-könyvének ez az alcíme: Az emberi feltalálása.
Bloom a drámákat tárgyalja, amelyek mai érvénnyel, zseniális
pszichológiával teremtik meg az emberi
indítékok, karakterek sokarcúságát. Az Erzsébet-kor nagyon hasonlatos volt a mi 50-es, 60-as
éveinkhez akár, hiszen Anglia akkoriban rendőrállam volt, amelyben a
katolikusokat, „kémeket”, de még a szélsőséges protestánsokat is üldözték.
Shakespeare családja egy titkos katolikus család volt – a költőnek több
oldalági rokonát kivégezték, mint katolikus papot vagy jezsuita térítőt. Tehát
ő úgy keveredett bele Londonban a legmagasabb arisztokrata és írói, tudósi köröknek
a társasági életébe és szellemi életébe, hogy családjáról, rokonságáról
bölcsebb volt hallgatnia. Bölcsebb volt előadnia a bámész és elfogódott vidéki
opportunistát, aminek irígyei csúfolták. Átélte a kor összes félelmét és szörnyű
feszültségét, de egy lépés távolságot tartott mindettől, hogy őbenne összeállhasson a teljes kép, az a teljes kép, ami az akkori
Anglia volt, a tömérdek feszültségével, sírásával és nevetésével. Hiszen az
egyik oldalon ott voltak a katolikusok, akik azért még erősek vidéken, egy
másik oldalon pedig már ott gyűlik Cromwell szélsőséges puritánjainak a tábora,
és Shakespeare pontosan látja, hogy ezek a puritánok át fogják venni a hatalmat
és be fogják tiltani a színházat és ez az egész óriási Erzsébet-kori virágzás
el lesz tüntetve a föld színéről. Meg vagyok róla győződve, hogy emiatt a
végzetes sejtés miatt hagyta abba az írást ereje teljében, aránylag fiatalon. Szemben
barátjával, Ben Jonsonnal, ő már nem akart részt venni a Stuartok üres és
nagyzoló barokk közjátékában, amelyben a bombasztikus látvány vette át az
irodalom szerepét. De nyilván az ízlése is idegenkedett mindettől. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.:</span></span></span> <i>Látom, egész estét tölthetnénk el ezzel a témával. De engedje meg, hogy
visszatérjek fiatalsága modern hatásaihoz. Ugye, volt annak idején az elveszett
nemzedék? Akik visszatértek Amerikából Európába. Megpróbálták megkeresni a modern
francia gyökereket. És az előbb szintén a franciák is szóba kerültek, akik
erősen Amerika felé fordultak a 60-as, 70-es években. Tehát hogy minthogyha
volna a modern irodalomban egy kölcsönhatás az amerikai és a francia között, amelynek
iránya váltakozó. Magyar költő esetében hogyan működik mindez? Melyek az élő
kapcsolatok?</i><span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.:</span></span></span> </span></span><span style="line-height: 150%;">Valóban,
1960-ig az amerikaiak nagyon figyelnek Párizsra – szinte jobban, mint az
angolokra, bár egyes britek – írek! - , Joyce, Beckett és Durrell hatása is
erős rájuk. A hatvanas évek közepén azonban, amikor az egzisztencializmus
kifáradt, a franciák fordulnak Amerika felé. Körülbelül akkor, amikor mi is
felismerjük, itt Magyarországon, az amerikai művészet meghatározó impulzusait –
erről sokat írtam <i>Amerika ideje</i> című
esszékötetemben. Másfelől, nyilvánvaló az, hogy a francia költészet és szellem hatása
mindig nagyon erős maradt a magyar költészetre – bár a viszonyról a francia
földön is sikeres Illyés azt írta egyszer egy keserű pillanatában, hogy az
egyoldalú szerelem maradt. Mégis, meghatározó az ízlésünkben a francia
igazodás, és ennek szerintem mélyebb mentális okai vannak, mint a napi divatok.
Mostanában ugyan felbukkant egy törekvés, amely a magyar irodalom élő
kapcsolatait át akarja orientálni a tényleges és metaforikus Berlinre, azonban én
úgy látom Hamvassal és Babitssal és másokkal, hogy a magyar temperamentum és a
magyar irodalmi tradíció igazából latinos, a
mediterráneum és a latin áttetszőség és ráció felé nyitott hagyomány,
amely vonzódik az érzékelés angolszász zsenialitásához is. Az oroszhoz meg az
amerikaihoz is. Legkevésbé a német irodalomhoz. Így látom ezt, bár Rilkét
nagyon szeretem. Hiba volna organikus kötődéseinket elvágni, de nem is fognak
azok elszakadni, olyan régiek és erősek.<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.:</span></span></span><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><i><span style="line-height: 150%;">Hogyan látja a viszonyát, mint költő,
a posztmodernséghez?</span></i><span style="line-height: 150%;"><span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.: </span></span></span><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">Kérdése
jogos, éppen az <i>Üzenetek</i> kapcsán.
Nyilván posztmodern érzékenység is munkál bennem e szonettek írásakor, miközben
a posztmodern filozófia java része számomra érdektelen, az életérzés
programként taszító. Mégis, nem vitás,
hogy sajátosan posztmodern vonás az, hogy nagyon érzékeny vagyok arra, hogy az
emlékezetes szöveg, úgy, ahogy egyszer kimondták és leírták, páratlan
hitelességet és energiákat foglal magában. És izgat az, hogy ha azt behelyezzük
egy másik környezetbe, akkor abból mi lesz? Tovább tudjuk-e éltetni, ki
tudunk-e belőle hozni másfajta szikrákat, energiákat. Hiszen erről is szó van a
Shakespeare szonettekből vett félmondatok esetében, amelyekre egész verseket
tudok írni. Tehát egyszerre van ott a shakespeare-i világ, az én világom is, a
régi és mai angol világ, de ez a magyar
világ is. Nagyon sok mindent lehet beleszőni e szonettekbe, nagyon sokféle
verseket lehet írni e félsorok inspirációjából. A rövid válaszom tehát az, hogy
nem kérdés, én is korom gyermeke vagyok.</span><i><span style="line-height: 150%;"> </span></i></span></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><i><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.: </span></span></span>Fontosabb-e ez a
Shakespeare-inspiráció, vagy a hagyományhoz való viszony, a modernista
hatásnál, amely a 70-es években éltette verseit?</span></i><span style="line-height: 150%;"><span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.:</span></span></span> </span></span><span style="line-height: 150%;">Nem
hiszem, hogy a választóvonal oly éles volna korai és kései költészetem közt.
Erre később még visszatérnék. De nem vitás, hogy most, e pillanatban számomra
ez az inspiráció fontosabb, mint az amerikai költészeti hatás. Nem fontosabb,
mint amilyen az volt nekem a 70-es években. Ugyanolyan fontos. De most ez az,
amiben bennem igazán él. Nem vitás, valamilyen értelemben avantgárd költő
voltam a pályám elején, szabad verseket írtam, improvizációkat, prózaverseket,
noha én annak mindig tudatában voltam, hogy a hangzásban ott van, ott kell legyen
mindig az egész régi magyar költészet is. Aztán, 1990 után, látszólag hirtelen,
egy más fázisba került az életem, és az ízlésem is bizonyos mértékig, mert hiszen
elkezdtem szonetteket írni, rímes szonetteket a 90-s években, amit el sem
tudtam volna korábban képzelni. A mostani ciklus, az Üzenetek W.Sh.-tól, szonettekből
áll – ugyan rímtelenek, de szonettek ezek. A múlt most sokkal fontosabb lett nekem,
és minél idősebb vagyok, annál inkább. A klasszikusok, elődeink, magyarok és a
nem magyarok, olyan remekműveket alkottak, amelyekhez újra meg újra
visszatérhetünk, s amelyek nélkülözhetetlenek nekünk. És ezekben a
visszatérésekben tömérdek tápláló forrás buzog fel. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.: </span></span></span><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><i>Valamiképpen, amikor egy ilyen nagy időt felölelő kötetet összeállít az
ember, szembesülni kell a régi versekkel, szembesülni kell azzal, hogy amit ma
csinálok, megtettem volna-e tizen-, húsz évvel ezelőtt?</i></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.:</span></span></span> Ebből a kötetből kihagytam
műveket, de egyiket sem igazán azért, mert nem vállalom ma… Már bánom is a
rövidítést. Nálam a rostálás a versírás előtt vagy közben is történik, nemcsak
utána - én ezért is publikálok kevés verset. Ez alkati kérdés. És amit kiadtam
eddig a kezemből, amiatt még ritkán kellett utólag szégyenkeznem. És a kérdés
mögött ott bújik meg egy másik kérdés, hogy hol rejlik az egysége egy ilyen
költészetnek, amelyben a ritka megszólalás mellett ilyen nagy a műfaji
változatosság, és annyi változás történik a pálya során a formában is. Én azt
gondolom, hogy igazából a hangzás az, ami keveset változik, ami a változatokban
állandó marad. Írtam már egy-kétszer arról mások kapcsán, pl. <i>Kántáló költők</i> című írásomban, hogy
számomra egy író vagy egy költő műve elsősorban egy hangzást jelent. Olyan ez,
mintha itt ülne szemben velem, és úgy olvasna fel, és én behúnyt szemmel is
ráismernék. Tehát a hang és a költő személyisége nagyon összefonódik és csak
annak a költőnek hiszek, akinek saját hangja van. Szeretném hinni, hogy ami
összeköti a <i>Járj merre tetszik</i>
verseit, az egy költői hanghordozás, ami talán nem változott a fentiek miatt. Ezen
túl pedig, az olvasó észreveszi, hogy ugyanazok a szellemi kérdések és a
léleknek ugyanazok a problémái érdekelnek engem ma, mint negyven évvel ezelőtt.
</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.: </span></span></span><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><i>Szeretné ezt hinni, vagy tárgyilagosan is így lát rá az ember a
pályájára így visszanézve, ennyi idő után?</i></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.:</span></span></span> Én látom, hogy 35 éves
koromban, tehát eddigi életem félútján, ugyanott voltam a fejemben, mint ahol
most. Csak annyi történt, hogy mindaz,
amit akkor, fiatal költőként, intellektuálisan éltem át, értettem meg, az a
90-es években, amikor a Plótinosz-szonetteket írtam, spirituálisan lett az
enyém, most pedig ezekkel a Shakespeare-szonettekkel, úgy érzem, hogy sokkal fájóbban, de sokkal több fénnyel
is talán, most inkább a szívemből szólalnak meg ezek a témák. Persze ez
leegyszerűsítés - de mintha nálam idős koromban vette volna át a szólamot a
szív, nem annyira fiatal koromban. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><i><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.:</span></span></span> Azért nagyon furcsa lehet ezzel szembesülni, és hogy még
mindig ennyire elragadja a Shakepeare-téma. És nagyon elragadja, hiszen
állandóan újra és újra visszatérünk ezekre a Shakespeare-szonettekre. </span></i></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.:</span></span></span> De elgondolkodtató,
hogy tulajdonképpen ugyanazok a kérdések merülnek bennem föl a
Shakespeare-inspirációban, mint például 1975-78-ban a Noah
Webster-inspirációban, amikor egy sor igen játékos, abszurd prózaverset írtam
egy régi amerikai szótáríró maszkjában. A fő téma ott is a személyiség
sokarcúsága volt - igazából az, hogy hány énünk van. Aztán a világban való feloldódás,
és annak akadályai. Hogy nincsen idő, mindig ugyanabban a lelki és kozmikus
térben éltünk, és fogunk élni újra. Engem költőként mindig ezek a dolgok
érdekeltek. Ugyanabban a problematikában forog a költői gondolkodásom ma, mint harminc-negyven
évvel ezelőtt. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.:</span></span></span> <i>És meddig foglalkozik még ilyen átfűtötten ezekkel a
Shakespeare-szonettekkel? Évekkel ezelőtt beszélünk róla utoljára, és ennyire lelkesnek akkor
sem hallottam.</i></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.:</span></span></span> Hát az a helyzet, hogy
most „benne vagyok”. De van egy pontja a művészi munkának, a versírásnak, ami
teljesen irracionális és ami, ha valami, ez teljesen a hatalmunkon kívül van.
Ez pedig az, hogy meddig tart majd egy inspiráció. Mert most ilyen átfűtötten
beszélek erről az úgynevezett Shakespeare-ciklusról.<i> </i>És lehet, hogy egy hónap múlva már nem fogok tudni egy sort sem
írni ebben az inspirációban, mert valami történik velem, amit most én még nem
látok, és hirtelen ezt a dolgot mintha elvágták volna. Kihűl bennem a téma, vagy
kiszárad, vagy elszakad, és már egész másra figyelek. Ezt szoktuk úgy mondani,
egyáltalán nem pusztán csak idézőjelben és nem ironikusan, hogy a Múzsa
szeszélyes - akár a pszichére gondolok, akár egy pillanatnyi Múzsa-alakra az
életemben. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.: </span></span></span><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><i>De ez félelmetes is</i>.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.:</span></span></span> Valóban félelmetes. Ahogy
hirtelen elkap bennünket valami, egy ihlet, ugyanúgy egyszer hirtelen magunkra
hagy. Valami enyhítheti ezt a félelmetes kiszolgáltatottságot – a költő tudatos
lelki tréningje. Addig tud az ember verset írni, én legalábbis, amíg fenn tudom
magamban tartani azt a típusú kontemplációt, amelyben a Múzsát itt tudom
tartani – vagyis kapcsolatban maradok a pszichében kavargó dolgokkal, oda tudok
jutni a forráshoz újra meg újra. Ehhez persze nagy csendek kellenek és
hallgatások, és oldottság, amelyben magunkhoz tudjuk engedni az új élményeket.
Az ember ilyen módon próbálja fenntartani az inspirációt, ami lényegében a
formának és a léleknek is az inspirációja. De mégis előfordulhat, hogy itt hagy
hamarosan. </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.: </span></span></span><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><i>Egy-két kulcsszó elhangzott. Az avantgárd, a posztmodern, az
intellektuális költészet, egyáltalán az intellektus a költészetben, nyilván
ezeket bizonyos értelemben gondolja, illetve tartja magára illőnek, de akkor
ezt fejtsük is ki, hogy pontosan hogyan?</i></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.:</span></span></span> Az én saját személyes
módomon, amint arra már céloztam. Ha az ember pályája elég hosszú, akkor
végigcsinál néhány kordivatot, de ez csak akkor hiteles és meggyőző, hogy ha a
versekben mindig ott van az a személyiség, amelyik igazából alkatában nem
változik meg. És egy nyelvezet, amelyik alkatában nem változik meg, egy
mondatfűzés, amelyik nem változik meg az intonációjában. Egyébként a
kordivatokat az ember nem szabad eltúlozza. Ezekre azért lehet szükségünk, mert különösen amikor fiatalok
vagyunk, ezek is gerjesztenek bennünk olyan energiákat, amelyekből művek jönnek
létre. De azért azt mindig tudnunk kell, hogy eljön a pillanat, amikor az ember
ezeket elengedi, amikor ezek már nem fontosak. Nem fontos az, hogy én avantgárd
vagy posztmodern vagyok-e. Ezek fontosak lehettek a pillanatban, mert volt
felhajtó erejük - de azt gondolom, hogy erről a pontról visszanézve az az érdekes,
hogy a vers, ami létrejött ezekben a korszakokban, az maradandó-e, vagy nem. Az
avantgardizmus, mint minden művészeti dogma, életszerűtlen lesz, amikor túléli
önmagát.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.:</span></span></span> <i>Vagy lehet, hogy arról is szó van, hogy az, hogy avantgárd-e valaki, az
egy vele született dolog, tehát egy személyiségfajta.</i> </span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.: </span></span></span>Biztos, hogy az új
keresése, az énemnek a sok formában való megélése, nekem alaptulajdonságom.
Bizonyos, hogy ez így van. De azért nem önmagáért. Ezeknek a lázadásoknak erkölcse
volt, tehát akkor lenni avantgárdnak, a 70-s években, amikor én írni kezdtem - most
a modernizmus második nagy divatjáról beszélünk, ami az 50-es, 60-as években
indult el. Ennek volt erkölcse, és itthon meg még inkább volt egy különös
erkölcse. De azt gondolom, hogy mindebben elsősorban az volt a fontos, hogy
nagyon nagy ablakokat nyitott minden irányban azokban az években a magyar
költészetben az előttem járó nemzedék, s aztán mi is. Tehát, hogy megértessem,
hogy mit mondok: nekem az igazából mindegy, hogy például Juhász Ferencet
avantgárdnak nevezzük-e, vagy Pilinszky Jánost, vagy Nagy
Lászlót. Ezek a költők óriási nagy nyitásait teremtették meg
a magyar költészetnek és a magyar irodalomnak – olyan termékenységgel, olyan
kivirágzással, ami páratlan volt a világon, bizonyosan mondhatjuk. Kitörtek az
elzártságból, látni akarták azt, hogy mi történik a világban – és mindjárt
világraszólót léptek. S ezt kétségtelenül valami <i>ellen</i> is tették, a nap politikai és esztétikai parancsai ellenében.
A költészet a világnak olyan részeit
vette birtokba velük, ahova eddig nem tudott behatolni, s ez felszabadítóan
hatott, modernizmuson innen és túl, politikán innen és túl.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">V.T.Zs.:</span></span></span> <i>És ma minek van meg az erkölcse? Vagy mihez kell tartsa magát a költő,
vagy mihez tartja magát Kodolányi
Gyula, mint költő?</i></span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><span style="line-height: 150%;">K.Gy.:</span></span></span> Számomra a hagyomány
nagyon fontos lett. A hagyományt úgy fogalmazom meg, hogy változás az állandóságban,
állandóság a változásban. Ha végigtekintek a költészet vagy a művészetek
történetén, akkor ezt látom. Tehát valami mindig megváltozik és valamit mindig
tovább viszünk. És lehetséges, hogy a 70-es években fontosabb volt számomra a
változás az állandóságban. Most pedig fontosabb az állandóság a változásban.
Tehát most fontosabb nekem az, hogy fölfedezzem, hogy valaki, aki sok évszázaddal
ezelőtt élt, vagy akár két ezer éve, az tulajdonképpen mennyire hasonló volt
hozzám.</span></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><span style="color: #9fc5e8;"><span style="font-size: large;"><i><span style="line-height: 150%;">2012 február</span></i></span></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><br /></span></div>
kgyhttp://www.blogger.com/profile/17344921426451950133noreply@blogger.com